Álcázási alapismeretek

Az álcázás a katonák és harceszközök védettségét elősegítő műszaki tevékenység, melyet a harc során év- és napszaktól függetlenül végezni kell. Az álcázás egyszerű feladatainak végrehajtása a helyszínen talált és rendszeresített álcázóanyagok felhasználásával minden fegyvernemhez és szakcsapathoz tartozó katonának kötelessége.

Az álcázás céUa csökkenteni az ellenség földi és légi felderítésének hatékonyságát, elősegíteni a rejtett tevékenységet és megakadályozni a védelmi berendezések áruló jelek alapján történő felderítését. Az álcázás lényege és feladata, a katonák, harceszkö­zök és objektumok rejtése, az áruló jelek keletkezésének megakadályozása és eltünte­tése, továbbá az ellenség megtévesztése.

Az álcázás céljainak elérését elsősorban az álcázási rendszabályok maradéktalan be­tartásával lehet biztosítani. A legfontosabb állandó érvényű álcázási rendszabályok az alábbiak:

• a személyek, az alegységek, gépjárművek és harci-technikai eszközök ne közle­kedjenek az ellenség által belátható terepen és kerüljek a felesleges mozgást;

a mozgásokat elsősorban éjszaka kell végrehajtani a fényálcázás szigorú betartá­sával;

• az ellenség közelében kerülni kell a különböző zajokat, a kopogást és a hangos ve­zényszavakat;

a műszaki munkák végzésekor ügyelni kell a terep természetes jellegének megha­gyására. Kerülni kell az új csapások létesítését, a növényzet felesleges lelaposását vagy irtását;

lehetőség szerint a műszaki munkákat a fényálcázás szigorú betartásával éjszaka kell elvégezni. Ez esetben is gondoskodni kell arról, hogy a végzett munka áruló jelei virradatig cl legyenek tüntetve;

• az álcázási feladatok végrehajtására maximálisan ki kell használni a terep álcázó tulajdonságait és a helyszíni anyagokat és lehetősé Ennek hiánya vagy elégtelen­sége esetén fel kell használni a rendszeresített álcázó eszközöket.

Az álcázás fgjtái és azok jellemzői

Az álcázási feladatok végrehajtásának alapvető fajtái a természetes és mesterséges álcázás. F.zck közül elsősorban a természetes álcázási lehetőségeket kell kihasználni.

A természetes álcázás lényege az, hogy az alegységek tevékenységének, a harci-technikai eszközöknek és a különböző objektumok álcázására kihasználjuk a terep természetes álcázó tulajdonságait, továbbá az időjárás és a napszak sajátosságait. Ez elérhető, ha a katonák és harceszközök a terephez alkalmazkodnak és maximálisan ki­használják az erdők, cserjések, csatornák, szakadékok és a domborzatok álcázó-rejtö sajátosságait, továbbá, ha a csapatmozgások rossz látási viszonyok között, a hang- és fényálcázás] rendszabályok szigorú betartásával kerülnek végrehajtásra.

353

Mesterséges álcának nevezzük azokat az álcázó eszközöket, melyeket a csapatok készen kapnak vagy maguk készitenek a helyszínen található szükséganyagok felhasz­nálásával.

Álcázás helyszíni anyagokkal

A mesterséges álcák készítésére elsősorban a helyszínen található szükséganyago­kat kell felhasználni. Ezek lehetnek a helyszínen uralkodó talajok és különböző nö­vényfajták, mint például a gally, fü, nád, kukorica, napraforgó és egyéb magasszárúak, melyek alkalmazkodnak a környező terephez és összeolvadnak vele. A növényzet fel­használásánál az alábbiakat kell f gyelembc venni:

• a levágott növényzet csak rövid ideig képes kielégíteni az álcázással szemben tá­masztott igé A lombos fák levágott gallyai például 1 -2 nap alatt elvesztik élő szí­nüket, így álca helyett áruló jelekké válnak:
• a gallyak kitermelésénél elsősorban a tö hárs. nyír és a fenyőfát kell felhasznál­ni, ezek közül is az erdőszélen állókat;
• a hosszabb időre történőálcázásnál lehetőleg a tűlevelű gallyakat és a vízinövé­nyeket kell felhasználni, mert ezek 10-15 napig is megtartják eredeti színü

Füves háttérben a lövész- és közlekedöárkok, tüzelőállások és fedezékek mellvéd­jeinek, illetve födéméinek álcázására a helyszínen kitermelt gyeptéglákat kell felhasz­nálni. Növény nélküli terepen például szántóföldön és homokos talajban készített építmények mellvédjeinek álcázására a tereppel összesimuló felső talajréteget kell használni.

A mellvédek gyeptéglával történő álcázása a terepjellegétől és a rendelkezésre álló időtől függően végrehajtható teljes befedéssel vagy foltokban. Teljes befedés eseten a gyeptéglákat szorosan egymás mellé kell rakni. Foltos álcázásnál a gyeptéglákal a mellvéd talajába kell süllyeszteni úgy. hogy annak füves része a talajszinttel legyen egy magasságban.

A helyszínen található magas szárú növényeket elsősorban a függőleges árok és ke­rítés álcák készítésére kell felhasználni úgy, hogy azokat közvetlenül a talajba szúrjuk vagy álcavázra erősítjük.

Álcázás műanyag álcahálókkal

A mesterséges álcázás valamennyi fegyvernemnél és szakcsapatnál rendszeresített eszköze a gyárilag készített műanyag álcaháló, melyet a csapatok a normájuknak meg­felelő mennyiségben központi készletből kapnak.

A műanyag álcahálók 3×8 és 6×8 méteres nagyságban készülnek. A műanyag zsi­nórból font hálóra szabálytalan alakú, ugyancsak műanyagból kivágott foltok vannak erősítve. A foltok egyik oldala a tavaszi-nyári, a másik oldala pedig az őszi és hómentes teli terepszíneket imitálja. A gyárilag készült alapméretű hálókból a rendeltetésnek megfelelő típuskészlctek vannak kialakítva. Ezek az alábbiak:

„0″ (nulla) típusú készlet, mely áll 5 db 3×8 méteres álcahálóból. Ezek külön-külön alkalmazhatók takaró álcaként a lövész tüzelőállások, továbbá a lövész- és közlekedő ni kok álcázására vagy függőleges árok és kerítés álcák készítésére.

I-    es típusú álcaháló készlet áll: egy db 6×8 méteres alapméretü hálóból és 2 db
alakmásító rúdból, továbbá a tárolásukat és szállításukat biztositó málhazsákból. A
készlel összsúlya 23 kg. Alkalmazható takaró álcaként a 3 tonnánál kisebb gépkocsik
álcázására és függőleges kerítés álcák készítésére.

II- es típusú álcaháló készlet áll: 2 db 6×8 méteres alaphálóból, 4 db rúdból és a
málhazsákból. A 2 db alapháló gyárilag összefűzve 8×12 méteres nagyságban alkal-
mazható gépjármüvek és tüzér lövegek takaró vagy alakmásító álcázására. A készlet
összsúlya 46 kg.

354

355