Lőelmélet és tüzelés szabályai

Megosztás:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Lőelmélet és tüzelés szabályai

A robbanóanyagok, a robbanás, a robbanóanyagok felosztása gyakorlati alkalmazásuk szerint:

ROBBANÓANYAGOK-nak nevezzük azokat a különböző anyagok összetételéből álló keverékeket, vagy vegyületeket, amelyek valamilyen külső hatásra (ütés, szúrás, hő, tűzsugár stb) igen gyors fizikai, vagy vegyi átalakulásra képesek.

A ROBBANÁS nagy sebességgel lejátszódó folyamat, mely igen nagy energia fel­szabadulással jár. Az anyag összetételétől és a robbantás módjától függően lejátszódhat:

 

– égés és

– detonáció formájában.

A robbanás jellemzői:

– igen nagy átalakulási (reakció) sebesség;

– nagy mennyiségű, magas hőértékű gázképződés;

– fény és hangjelenség.

A robbanóanyagok alkalmazásuk szerint lehetnek:

Toló (hajító) hatású robbanó anyagok vagy LŐPOROK:

Az anyag összetétele lehetővé teszi, hogy a robbanás energiáját lövedékek, egyes rakéták kilövésére felhasználjuk.

A legfontosabb tolóhatású robbanóanyagok a FÜSTÖS és a FÜSTNÉLKÜLI (GYÉRFÜSTÜ) lőporok.

A füst nélküli lőport gyalogsági lőszerek, aknagránátok, tüzérségi lövedékek tölteteként használjuk.

INDÍTÓ (INICIÁLÓ) robbanóanyagok. Ezek a robbanóanyagok, hő, vagy ütés hatására robbannak és robbanásukkal más robbanóanyagokat robbantanak (indítanak). A leggyakoribb indító robbanóanyag a durranóhigany (gyúelegy), amelyet töltények csappantyúinak, valamint gyutacsok töltésére használják.

Az indító robbanóanyagok és a velük töltött eszközök nagyon érzékenyek a külső behatásokkal (pl. ütés) szemben, ezért ÓVATOSAN kell őket kezelni.

APRÍTÓ robbanóanyagok. Rendszerint indító robbanóanyagok hatására robbannak és robbanásukkor feldarabolják a környező tárgyakat. Legismertebb fajtái a trotil, dinamit, ekrazit stb.

Az aprító robbanóanyagokat aknák, kézigránátok, tüzérségi lövedékek tölteteként, valamint robbantási munkák (pl. műszaki csapatoknál) végzésére használjuk.

PIROTECHNIKAI anyagokat alkalmazunk világító és jelző töltények fémjelző és gyújtólövedékek, ködgyertyák, füstjelző, hangjelző stb. eszközök készítésénél.

A lövés fogalma és jelensége

A LÖVÉS-nek nevezzük a lőfegyverek működését előidéző folyamatot, illetve a lőporgázok energiájának hatására a lövedék kirepülését a fegyver csövéből.

A lövés jelensége

Az ütőszeg gyúszege ráüt a töltényűrbe helyezett töltény csappantyújára, a csappantyúban levő gyúelegy meggyújtja a lőportöltetet. A lőportöltet, égésekor nagy nyomást fejt ki a lövedék fenékrészére és a lövedék besajtolódik a csőfuratba és a csőhuzagolás által forgómozgásra kényszerítve növekvő sebességgel előrehalad a csőben.

Az önműködő fegyvereknél a gázok egy része az alkatrészek működtetését végzi.

A lövés jelenségénél a csappantyúban levő gyúelegy felrobbanásától a lövedék csőből valló kirepüléséig az alábbi időszakokat különböztetjük meg:

Előzetes időszak: A lőpor meggyulladásától a lövedék megindulásáig tart. A gáznyomás olyan nagyra nő, hogy a lövedék elmozdul és besajtolódik a csőfuratba.

Első vagy alapidőszak: A lövedék megmozdulásától a lőporgázok elégéséig tart. A gáznyomás eléri a legmagasabb értéket, ezáltal a lövedék mozgása egyre gyorsul.

Második időszak: A lőportöltet elégésétől, a lövedék csőből való kirepüléséig tart. A lövedék sebessége tovább nő.

Harmadik időszak: A gáznyomás utóhatásának időszaka. A lövedék csőből való kirepülésétől, a lövedékre ható gáznyomás megszűnéséig tart.

A hátrasiklás nélküli (rakéta) fegyverrel való lövésnél az alábbi jelenségek játszódnak le: a lőportöltet elégésekor keletkező gázok nagy erővel kilövellnek a fúvókákon keresztül és reaktív, azaz a kilövellő gázsugárral ellentétes irányú, úgynevezett tolóerőt, hoznak létre, miáltal a lövedéket előremozgásra kényszerítik.

A lövedék mozgása a csőben

Mint ismeretes, a lövedék a csőben történő mozgását a lőporgázok hatására kezdi meg. A lövedék forgó mozgását a csőben levő huzagolás adja meg.

Vannak azonban olyan fegyverek is, amelyek sima csövűek. Ilyen pl. az aknavető, vagy az RPG-7 kézi páncélelhárító gránátvető.

A lövedékek kezdősebessége, átülő és ölő hatása, a fegyver visszalökő ereje

A lövedék mozgási sebességét a csőtorkolat elhagyásának pillanatában kezdősebességnek nevezzük.

Minél nagyobb a lövedék kezdősebessége, annál nagyobb a lőtávolság és annál nagyobb lesz az átütő és ölőhatása. A lövedék átütőhatása attól függ, hogy menyi a lövedék becsapódási energiája, milyen sűrűségű az akadály és mekkora a lövedék akadállyal való találkozási szöge.

A fegyver lövés közbeni hátramozgását visszalökésnek nevezzük. Ez abból adódik, hogy a gázok ereje minden irányba hat, tehát hátrafelé is.

A kézi lőfegyverek visszalökő ereje hatással van a lövedék pontos találatára is. Ha a lövő nem helyesen támasztja a fegyvertusát, vagy nem szorítja megfelelő erősséggel a vállhoz, a visszalökő erő hatására a fegyver könnyen elmozdul és a lövedékek nem találnak célba.

A lövedék mozgása a levegőben, a röppálya

A csőből kirepülő lövedék további útját a becsapódásig a levegőben teszi meg. A repülő lövedékre a levegőben két erő hat: a nehézségi és a légellenállási erő.

A nehézségi erő a föld vonzásának, míg a légellenállás a levegő jelenlétének, illetve sűrűségének következménye. E két erő hatására a lövedék mozgási sebessége fokozatosan lassul és egy szabálytalan parabolikus görbét ír le a levegőben, végül leesik a földre. A nehézségi erő értéke állandó míg a légellenállás nagysága változó és függ:

– a lövedék mozgási sebességétől (kezdősebességétől);

– a levegő sűrűségétől;

– a lövedék alakjától, felületétől és űrmértékétől.

A lövedék alakját tekintve legelőnyösebb a hosszúkás, hegyes csúcsú lövedék. A lövedék levegőbeni állékonyságát (csúcsával előre repüljön) a hossztengely körül forgó mozgás biztosítja, amelyet a csőben levő huzagolás idéz elő.

A lövedék a tengely körüli forgás következtében bizonyos mértékben eltér abba az irányba, amilyen irányú a forgómozgása. Ezt a jelenséget OLDALGÁS-nak nevezzük.

A repülő lövedék útját a levegőben (csőtorkolattól a becsapódásig) Röppályának nevezzük.

A rakétalövedék röppályája levegőben két szakaszra osztható: Aktív szakaszra, melyen a lövedék a lőporgáz által kifejlett reaktív erő hatására mozog, (ez a csőből való kirepüléstől a reaktív erő megszűntéig tart) és passzív szakaszra, melyen a lövedék tehetetlenségénél fogva repül tovább.

A rakéta lövedék állékonyságát a levegőben a vezető szárny (stabilizátor) biztosítja.

A röppálya alakja, gyakorlati jelentősége

A röppálya alakja attól függ, hogy lövéskor milyen magasra emeljük (mennyi az emelkedési szög) a fegyver csövét. A cső emelése egy bizonyos határig növeli a vízszintes lőtávolságot. Ha azonban a fegyver csövét, ezen a határon túl emeljük, a vízszintes lőtávolság csökkenni fog.

Azt az emelkedési szöget, amelynél a vízszintes lőtávolság a legnagyobb, legnagyobb lőtávolság szögének nevezzük. A legnagyobb lőtávolság szöge a gyalogsági lőfegyvereknél kb. 35 fok.

A 35 fokos szögnél kisebb csőállással kapott röppályákat lapos röppályáknak nevezzük.

A 35 fokos szögnél nagyobb csőállassal kapott röppályákat meredek röppályáknak nevezzük.

A gyalogsági fegyverek és a különböző páncélelhárító fegyverek (pl, kézi páncélelhárító fegyverek, páncéltörő lövegek) lapos röppályájú fegyverek.

Minél laposabb a röppálya, annál nagyobb távolságon küzdhetjük le a célt ugyanazon irányzékállással. Ez a lapos röppálya gyakorlati jelentősége.

A lapos röppálya gyakorlati megítélésének alapja: annál laposabb a röppálya, minél kisebb mértékben emelkedik az irányzóvonal fölé.

A meredek röppályájú fegyverek közé tartoznak az aknavetők és a különböző méretű tüzérségi lövegek (tarackok). A meredek röppálya gyakorlati jelentősége az, hogy alkalmazásával fedezék (pl. domb vagy más akadály) mögött levő célokat is megsemmisíthetünk.

A röppálya elemei

A lövész fegyverekkel vízszintes lövésnél a lövedék röppályájának legfontosabb elemei az alábbiak:

A csőtorkolat középpontját kirepülési pontnak nevezzük. A kirepülési pont a röppálya kezdete.

A kirepülési ponton áthaladó vízszintes síkot a fegyver torkolatszintjének nevezzük. A röppályát ábrázoló rajzokon a torkolatszint vízszintes egyenesként látható. A röppálya legmagasabb pontját tetőpontnak nevezzük.

A kirepülési ponttól a tetőpontig terjedő röppálya szakaszt félszálló ágnak nevezzük.

Azt a helyet, ahol a röppálya metszi a célt találati pontnak,

ahol a röppálya metszi a torkolatszintet, becsapódási pontnak,

ahol a röppálya metszi a föld felszínét, találkozási pontnak nevezzük.

A becsapódási pontban a röppálya érintő és a torkolatszint által bezárt szöget becsapódási szögnek nevezzük.

A célzás (irányzás) fogalma. A célzás (irányzás) eszközei a célpont megválasztási elvei.

Ahhoz, hogy a kilőtt lövedék a célig repüljön és pontosan a célba találjon, a fegyver csövét egy bizonyos helyzetbe kell állítani. Azt a ténykedést, amellyel a fegyver csövét vízszintes és függőleges irányban egy meghatározott helyzetbe állítjuk azért, hogy a lövedék pontosan célba találjon CÉLZÁS-nak nevezzük.

A cél helyzetétől függően (látjuk a célt vagy nem) megkülönböztetünk közvetlen és közvetett irányzást.

Közvetlen irányzásnak nevezzük, ha a fegyver irányzó berendezésein keresztül közvetlenül látjuk a célt. Közvetett irányzásnak nevezzük, ha közvetlenül nem látjuk a célt (pl. fedezék mögött van) és kisegítő célra) valamilyen terep tárgyra) hajtjuk végre az irányzást.

A célzás megnevezést általában közvetlen irányzáskor használjuk, amikor az irányzáshoz különösebb ténykedéseket nem kell végrehajtani (pl. a csapott célgömbbel megcélozzuk a célt).

Az irányzás megnevezést inkább a közvetett irányzáskor használjuk, amikor az irányzáshoz különböző irányzási műveleteket kell végrehajtani.

Azokat a berendezéseket és szerkezeteket, amelyekkel az irányzást végrehajtjuk, irányzó berendezéseknek vagy irányzó eszközöknek nevezzük.

Az irányzó berendezések és eszközök két nagy csoportba oszthatók. Ezek nyílt irányzékok és optikai irányzékok.

A nyílt irányzékokat általában a gyalogsági fegyvereknél (géppisztoly, géppuska, pisztoly stb.) alkalmazzuk. Felépítésük igen egyszerű (célgömb, irányzék) és könnyen, gyorsan kezelhetők. A fegyver csövének magassági állását (emelkedését) az irányzéktoló állításával adjuk meg, míg oldalban a nézőke és célgömb egyeztetése útján állítjuk be a helyes irányt.

Az optikai irányzékok már bonyolultabb felépítésű szerkezetek. Általában azoknál a fegyvereknél alkalmazzuk (pl. távcsöves puska, RPG-7 kézi páncélelhárító gránátvető, PSZH, páncéltörő löveg stb.) amelyeknél fontos a nagy találati valószínűség, vagyis lehetőleg már az első lövéssel megsemmisítsük a célt.

Az irányzás elemei az alábbiak:

A nézőke közepét és a célgömb csúcsát összekötő egyenest irányzékvonalnak nevezzük.

A célon azt a pontot, ahová az irányzóvonal mutat, célpontnak nevezzük.

Csapott célgömbbel való célzás az a művelet, amikor a nyílt irányzék nézőkéje közepébe helyezzük a célgömböt úgy, hogy a vízszintes irányéllel egy magasságban legyen és erre ráültetjük a célt.

A cél gyors megsemmisítésének egyik alapvető feltétele a pontos célzás. A pontos célzástól valamilyen oknál fogva eltérő jelenségeket célzási hibáknak nevezzük.

A lövő az alábbi célzási hibákat követheti el:

– a csapott célgömb a célpont ALÁ mutat. A találatok lent lesznek (alá célzás):

– a csapott célgömb a célpont FÖLÉ mutat. A találatok fent lesznek (fölé célzás):

– a célgömb csúcsa a nézőke közepétől jobbra mutat, a találatok jobbra lesznek (jobbra elszorított célgömb);

– a célgömb csúcsa a nézőke közepétől BALRA mutat, a találatok balra lesznek (balra elszorított célgömb);

– a célgömb az irányélnél LEJJEBB van. A találatok lent lesznek (Finom célgömb állas):

– a célgömb az irányélnél FELJEBB van. A találatok fent lesznek (durva célgömb állás).

A csapott célgömb, illetve a célgömb eltérése a célgömb, illetve a célgömb eltérése a célponttól, vagy a vízszintes irányéitól 1 mm-el, 100 méternél a GPI-nál 26cm. Találat eltérést eredményez.

A pásztázás fogalma, pásztázó lövés (pásztázó irányzék), helyi pásztázás.

Pásztázás a lapos röppályájú fegyverek azon tulajdonsága, hogy az adott területet a várható cél magasságnál alacsonyabb röppályával végig szórják.

Pásztázó lövésnek nevezzük az olyan lövést, amelynél a röppálya az adott irányzékállással az egész irányzék távolságon nem emelkedik magasabbra a célnál.

A pásztázó lövés távolságán belül a célt az irányzékállás változtatása nélkül meg tudjuk semmisíteni, irányzóvonal mindig a cél alsó szélére mutat.

A pásztázó lövés távolsága függ:

  • a cél magasságától és a
  • röppálya laposságától.

Minél magasabb a cél és minél laposabb a röppálya, annál nagyobb távolságon tudjuk a célt ugyanazzal az irányzék állással leküzdeni.

Vannak azonban olyan célok is, amelyek nagyobb távolságra vannak a pásztázó lövés távolságánál. Ezek a célok a röppálya tetőpont magasságánál alacsonyabbak, tehát pásztázó hatás csak a röppálya felszálló és leszálló ág bizonyos távolságán van.

Azt a távolságot, amelyen a röppálya leszálló ágának magassága nem haladja meg a cél magasságát, az irányzék szerint pásztázott terület mélységének nevezzük.

A pásztázott terület mélysége, ugyanúgy mint a pásztázó lövés távolsága a cél magasságától és a röppálya laposságától függ. Az irányzóvonal ebben az esetben is a cél alsó szélére mutat.

A fedett tér, holttér fogalma

A lövedék által át nem üthető fedezék (akadály) mögötti területet a fedező vonaltól (akadály tetőpontjától) a találkozási pontig fedett térnek nevezzük.

A fedett tér annál nagyobb, minél MAGASABB a fedezék és minél laposabb a röppálya.

A fedett térnek van olyan része, amelyen a cél egy adott irányzék állással még megsemmisíthető. Ez a rész a röppálya leszálló ágánál van. A fedett térnek ezt a részét pásztázott térnek nevezzük.

A fedett-tér (holttér) ismerete lehetővé teszi számunkra az ellenség tűzhatása elleni fokozott védelmet. A fedett térben (holttérben) levő ellenséges célokat csak meredek röppályájú (pl. aknavető) fegyverekkel tudjuk megsemmisíteni.

A középső találati pont (KTP) megállapítása kevés lövés esetén

Kevés lövés esetén a szórás törvényszerűségei nem alakulnak ki. Ebben az esetben is szükséges azonban a KTP megállapítása, amelynek gyakorlati jelentősége a fegyverek belövésénél jelentkezik. A KTP megállapítása kevés lövés esetén a következőképpen történik:

A módszer lényege, az úgynevezett egymásutáni távolsági osztás:

Két tetszés szerinti találatot egyenes vonallal összekötünk. A közöttük levő távolságot megfelezzük, majd a felező pontot összekötjük a harmadik találattal. Ezt a távolságot három egyenlő részre osztjuk. Ha nincs több találat, akkor azt az osztás jelet vesszük a KTP-nak, amelyik közelebb van az elsőnek vett két találat középpontjához. Ha több találatunk van, mint három akkor az előbbi munkát értelemszerűen folytatjuk (a negyedik találatot összekötő vonalat négy részre osztjuk stb.) Kevés lövés esetén a KTP megállapításának elve azon alapszik, hogy a találatok a középpont felé sűrűbbek.

A pontos lövés feltételei

Harcban az ellenséges célok gyors megsemmisítésének ALAPVETŐ feltétele a PONTOS LÖVÉS.

A lövés pontosságát elérhetjük:

  • a fegyver jó belövésével;
  • a fegyver és lőszer gondos kezelésével;
  • a katonák kiváló kiképzettségével.

A lövés pontosságát leginkább a lövő által elkövetett hibák csökkentik. Ezek lehetnek: célzási, testhelyzeti, fegyver támasztási, billentyű elhúzási, légzési stb. vagy olyan hibák, amelyek az időjárási viszonyok nem kellő mértékű figyelembevételéből adódnak. A lövés pontosságát a fegyver különböző meghibásodásai is nagymértékben csökkentik, amelyek legtöbbször gondatlanságból adódnak. Ilyenek pl. a célgömb el-görbülése, irányzék oldalirányú mozgása, a cső nem kellő mértékű tisztán tartása, állvány, lábak kotyogása stb. Megállapíthatjuk azonban, hogy ezek mind olyan hibák, amelyek a kiképzési anyag jó elsajátításával, a fegyverek hozzáértő gondos karbantartásával és kezelésével megszüntethetők.

Tüzelés álló, felbukkanó célra, a célpont megválasztása

Harc közben a katona álló, felbukkanó és mozgó célokkal találkozhat. A lövészfegyverek számára jellemzőek az élő célok: tűzeszközök kezelő személyzete, egyes vagy csoportos ellenséges katonák stb. Ezek a célok harc közben ritkán maradnak hosszabb ideig (több percig) állva, ezért az álló célokat inkább.felbukkanó és mozgó céloknak kell tekinteni. A felbukkanó célokra jellemző, hogy váratlan helyeken, rövid időre (néhány tíz másodperc), jól álcázva bukkannak fel. Éppen ezért nagyon fontos a harcmező állandó figyelés és a célfelderítés folyamatos végrehajtása.

Álló és felbukkanó (kis és nagy) célra ott választjuk meg a célpontot és olyan irányzékot állítunk, amely biztosítja a cél közepében a találatot.

Az irányzékállás helyes megválasztása alapvetően a céltávolság pontos meghatározásától függ. Acéltávolság meghatározásának annál pontosabbnak kell lennie, minél nagyobb a lőtávolság (növekszik a szórás, az elkövetett hibák hatványozódnak stb.)

A célpont megválasztásánál a következő elveket kell betartani:

  • a céltávolságnak megfelelő irányzékállás esetén a cél közepén
  • Alacsony cél (fekvő cél) a cél ALSÓ szélén, mert ebben az esetben nehéz meghatározni a cél közepét, ezenkívül a cél nagy részéi fedi a célgömb;
  • magas célnál (csípő, szökkenő alak) a cél közepén:
  • harcban – a pásztázó lövésnek megfelelő irányzékállás esetén – a cél alsó szélén;
  • állítható irányzékkal nem rendelkező fegyverrel (pl. gpi.) az oldalszél miatt helyesbítés figyelembevételével oldalba történő célpont áthelyezéssel;
  • széles célnál a cél valamelyik szárnyán;
  • mély célnál a cél közelebbi (elülső) szélének közepén.

Lövészárokban, vagy természetes fedezékben levő célokra úgy tüzelünk, hogy megakadályozzuk az ellenség figyelését, tüzelését és a fedezék elhagyását

Különböző megvilágítási módoknál a tüzelés éjszaka rendszerint 3-as irányzékkal vagy állandó („A”) irányzékállással történik.

A célpontot 300 m-ig a cél közepén, nagyobb távolságon a cél FELSŐ részén választjuk meg. Ennek a magyarázata, hogy a cél felső része viszonylag élesebben kirajzolódik a háttérben, mint az alsó része (széle).

Éjszakai tüzeléskor az alábbi elveket kell betartani:

  • hosszabb időtartamú (néhány perc) folyamatos megvilágítás esetén ugyanolyan szabályok szerint célzunk, mint nappal.
  • rövid időtartamú (legfeljebb néhány tíz másodperc) megvilágítás esetén (pl. világító tölténnyel) a célgömböt irányítsuk a célra, majd egyeztessük nézőkével (irányéllel). Ügyeljünk arra, hogy ne nézzünk a fényforrásba, mert az vakít és utána percekig nem látunk semmit;
  • a cél árnyképére történő tüzeléskor irányozzunk a cél körüli világos háttérre és alakítsuk ki a csapott célgömböt. Ezután vigyük rá a irányzó vonalat a célra;
  • a lövések felvillanásaira történő tüzeléskor a célgömbvédőbe “fogjuk” be a villanásokat, ezután alakítsuk ki a csapolt célgömböt (alakítsuk ki a világító „nyolcast”);
  • hangforrás alapján felderített célokra történő tüzeléskor irányozzunk a hangforrás irányába és lőjünk hosszú sorozatot.

A csapott célgömb kialakítását (célgömb irányéi egyeztetése) nagymértékben elősegítik az önvilágító anyagokkal ellátott kisegítő irányzékok. A két világító pont “nyolcas”alakká való egyesítése tulajdonképpen a csapott célgömb létrejöttét jelenti.

Az időjárási viszonyoknál már tanultunk, hogy a repülő lövedékre a legnagyobb eltérítő hatást a szél gyakorolja. Különösen nagy az oldalt fújó szél eltérítő hatása, amely a lövedék oldal felületét nyomja.

A szél sebességét MÉTER/MÁSODPERC (m/mp)-ben határozzuk meg és GYAKORLATI szempontok alapján az alábbi szélerősségekkel számolhatunk:

  • Gyenge szél   ha sebessége 2-3 m/mp.
  • Közepes szél – ha sebessége 4-6 m/mp.
  • Erős szél – ha sebessége 8-12 m/mp.

A hátszél és az ellenszél kismértékben hosszabbíthatja. illetve rövidítheti a lövedék röppályáját. Ez azonban olyan csekély, hogy lövész fegyvereknél gyakorlatilag nem vesszük figyelembe.

Az oldalszél igen jelentős mértékben eltéríti a lövedéket, ezért a pontos találat érdekében feltétlen szükséges helyesbítést végrehajtani. A gyalogsági fegyverek lövedékei mindig abban az irányban térnek el, amerre a szél fúj.

A szél miatti helyesbítés végrehajtásához ismerni kell a lőtávolságot és a szél erősségét. A gyakorlatban kialakultak jó módszerek, amelyek segítségével a szél erőssége könnyen meghatározható.

A számítások elvégzésére HARC-ban nincs lehetőség. Ezért a gyalogsági fegyverekre vonatkozóan a helyesbítési mértékekkel minden katonának meg kell tanulni.

A szél miatti helyesbítés mértékét mindig a cél közepétől kell számítani.

A táblázatok helyesbítési mértéke közepes (4-6 m/mp) erősségű oldalt (90 fokos) fújó szélre van kiszámítva. Ha gyenge(2-3 m/mp) szél fúj, az adatokat 2-vel osztani, ha erős (8-12 m/mp), akkor pedig 2-vel szorozni kell.

Ugyancsak osztani kell 2-vel. ha jobbról vagy balról ellenszél fúj.

Legfontosabb biztonsági rendszabályok

A biztonsági rendszabályok ismeretének célja: a lőgyakorlatok, kézigránátdobó gyakorlatok végrehajtása előtt, alatt és után a rendkívüli esemény (sérülés) megelőzése.

A megelőzés elérhető:

– magas fokú fegyelmezettséggel, a fegyverek szakszerű kezelésével, a kapott parancsok, utasítások pontos végrehajtásával és a lőgyakorlat kézigránátdobó gyakorlat végrehajtásának kiváló ismeretével.

Biztonsági rendszabályok:

A lő- és kézigránátdobó gyakorlat végrehajtása előtt a fegyvereket, kézigránátokat, lőszert, égőgyújtót a fegyver anyagismeretnél tanultak szerint meg kell vizsgálni. Hibás fegyverrel, kézigránáttal gyakorlatot végrehajtani tilos!

Lőtéren adható jelek:

A lőtéren mindennemű tevékenységet, mozgást a lövészetvezető, lőgyakorlatvezető parancsok és utasítások adásával szabályoz. A parancsok adhatók közvetlenül, hangosító berendezésen keresztül és kürttel.

Fontosabb jelek:

„Figyelem!” jelre a lövő a megindulási helyre megy, ahol a lőgyakorlatvezető szóbeli parancsa szerint ténykedik.

„Tüzelj!” jelre a lövő a gyakorlatban meghatározza előremozgási módon a tűzszakaszra, megy vagy a lőgyakorlatvezető által megjelölt helyen tüzelőállást foglal, majd végrehajtja a fegyver betöltését.

„Tüzelj!” jel nem a lövőnek, hanem a lőgyakorlat vezetőnek szól. Tűz megnyitása csak tűzparancsra, vagy az előre vezényszó elhangzása után önállóan történhet.

„Tüzet szüntess!” jelre a tüzelést minden más parancs bevárása nélkül azonnal be kell szüntetni.

A lőgyakorlat – kézigránátdobó gyakorlat végrehajtásánál tilos!:

  • a fegyvert parancs nélkül betölteni:
  • a tűzparancs (engedély megadása előtt) elhangzása előtt a tüzelést megkezdeni;
  • a fegyvert a lő iránytól eltérő irányba fordítani, vagy emberre, állatra irányítani;
  • töltött fegyvert bárhol otthagyni, vagy másnak átadni;

  • biztosítatlan fegyverrel előremozogni, (csak a cél felderítése után lehet a fegyvert kibiztosítani);
  • géppuskával átlövést, ellövést és hézaglövést végrehajtani, ahol az előírt biztonsági szögek nem biztosíthatók;
  • légi célra való tüzelésnél a megjelölt tüzelési sávon kívül tüzelni;

Kézigránát kezelésénél és dobásánál ismerni kell:

  • a gránátokat, gyújtókat óvni kell mindennemű ütődéstől;
  • ha kezelés közben bármilyen okból az időzítő csappantyú eldurran, a kézigránátot (gyújtót), azonnal el kell dobni, mert 3,5-4,5 mp. múlva a robbanás bekövetkezik;
  • éles lőgyakorlatot és kézigránátdobást minden esetben sisakban kell végrehajtani!

A fegyverek lőszabatosságának ellenőrzése

A fegyvereket mindig olyan állapotban kell tartani, hogy azokkal a hatásos lőtávolságon belüli célokat a lőszabatosság állandósága mellett meg lehessen semmisíteni. A lőszabatosság ellenőrzése:

A fegyverek lőszabatosságát ellenőrizni kell: ha a fegyvert csapatműhelyben javították, nagyobb harcászati-gyakorlatok végrehajtása után, valamint a becsapódások (találat) megfigyelése alapján, ha a szórás, illetve a találatkép megváltozott.

A lőszabatosság ellenőrzését csak olyan lövők hajthatták végre, akik kiválóan ismerik az adott fegyver lő elméletét, tüzelési fogásait és a tüzelés végrehajtását. Harci körülmények között maga a lövő köteles a fegyverének lőszabatosságát ellenőrizni.

A lőszabatosság ellenőrzésének végrehajtása:

  • a fegyver anyagismeretnél tanultak szerint a fegyvert meg kell vizsgálni, majd a fegyver csövét szárazra ki kell húzni;

  • az ellenőrzés 100 m távolságon levő jól látható célra, kényelmes testhelyzetből, feltámasztott fegyverrel, egyenkénti lövéssel történik;
  • különös figyelmet kell fordítani minden lövés leadása előtt az egyforma célzásra, és a tüzelés szabályainak betartására.

A fegyver lőszabatossága megfelelő:

  • Géppisztoly, ha a négy egyenként leadott lövés találati képe 15 cm-es átmérőjű körön belül helyezkedik el, és a középső találati pont 5 cm-nél nagyobb mértékben nem tér el az ellenőrző ponttól. Az ellenőrző pont magassága géppisztolynál 3-as irányzékkal 33 cm.

Köszönöm a figyelmet!

 

Duna-Ipoly Honvéd Hagyományőrző Alakulat átalakult Duna Menti Katonai Hagyományőrző Egyesület-té