A katona mint figyelő

A figyelés felderítési módszer. A harcterületen történteket szemmel vesszük észre. A figyelést a fülelés egészíti ki. A figyelés és fülelés célja az ellenség időbeni felismerése, a meglepés megelőzése és adatszerzés az ellenségről.

A harctevékenység minden fajtájában, továbbá menetek, pihenők alatt, vagy körletben levő alegységek biztosításánál meghatározó szerepe van a jól megszervezett figyelő rendszernek.

A figyelést minden katona minden harcfajtában külön parancs nélkül állandóan végzi. A katona mint figyelő külön feladatot is kaphat. A figyelőként kijelölt katona feladatai lehetnek:

• az ellenség tevékenységének figyelése;
• a szomszédok helyzetének vagy a parancsnok jelzéseinek figyelése, továbbítása.

Figyelünk szemmel és optikai eszközökkel. A figyelés adjon választ a következő kérdésekre:

• hol van az ellenség?
• milyen erős?
• hol vannak a vezetési pontok?
• hol vannak a nehézfegyverek?
• hol vannak az akadályok?
• milyen ténykedést végez?

Különösen fontosak

• az atom- és vegyi fegyverek alkalmazási jelei (pl. a csapatok visszahúzódnak);
• ismeretlen harci technika;
• az ellenség első felbukkanása;
• az ellenség harckocsijai;
• az ellenség felderítő erői;
• beásási munkálatok;
• az ellenség helyzetének hirtelen változása.

A harcfeladat mellett a katona figyelési feladatot is kaphat. Ehhez meghatározzuk:

• a figyelés helyét és annak műszaki kiépítését;
• a figyelés irányát, szektorát, vagy objektumát;
• a tájékozódási pontokat és azok távolságát;
• különösen figyelendő terepszakaszokat vagy irányokat;
• a jelentés összeköttetés rendjét;
• a figyelőhely elfoglalásának útvonalát;
• a magatartást ellenség közeledtekor;
• a figyelés kezdetét és befejezését.

A figyelő elsősorban a figyelési feladatot teljesíti. Az ellenséggel csak akkor harcol, ha közvetlen veszély fenyegeti.

A figyelőhely kiválasztása

A figyelőhely kiválasztásánál, berendezésénél és álcázásánál a katona vegye figyelembe, hogy az biztosítsa;

• az ellenségre és a terepre való jó rálátást;
• a figyelőhely jó álcázását;
• a megfelelő védelmet az ellenség tüzével szemben;
• az összeköttetést (a figyelőhely legyen fedetten megközelíthető).

A figyelő mindig úgy helyezkedjen el, hogy ne rajzolódjon ki körvonala a háttérben, használjon ki minden természetes és mesterséges tereptárgyat.

Erdőben a katona a figyelőhelyet fákon válassza meg. Erre a legalkalmasabb az erdőszéltől 50-100 méterre, esetleg magaslati helyen levő fa, amelynek sűrű lombkoronája van. Télen csak tűlevelű fák alkalmasak figyelőhely berendezésére.

Bokros-cserjés terepen a figyelőhelyet a bokrok-cserjék mögött, vagy alatt kell ki­választani úgy, hogy a növényzet a kilátást ne zavarja, ugyanakkor tökéletes álcázást biztosítson

Sziklás-köves terepen kerülni kell a terep általános jellegének megbontását. Tilos a kövek összerakásával mesterséges kőrakást létrehozni, mert a kövek eltérő színe áru­lójel lehet.

A figyelőhelyeket ilyen terepen nagyobb sziklák, kövek mögött vagy mel­lett kell kiválasztani.

Igen eredményesen alkalmazható ilyen terepen a mesterséges sziklafigyelő. Az így elkészített figyelőhelyet úgy kell beilleszteni a környezetbe, hogy az attól ne üssön el. 190

A terep, illetve a terepen található különböző mesterséges tereptárgyak jellegének megfelelő mesterséges figyelőhelyeket készíthetünk. Ilyenek lehetnek:

• temetőben sírhalomnak;
• kivágott erdő helyén fatönknek;
• réten szénaboglyának;

–              buckás-homokos terepen fóldhányásnak álcázott figyelőhelyek. Ezeket úgy kell elkészíteni és elhelyezni, hogy a tereptárgyak általános jellegével megegyezzenek

A figyelőhelyet aszerint kell kiválasztani, hogy észrevétlenül elfoglalható és el­hagyható legyen!

A figyelés végrehajtása

A figyelő magatartása a figyelőhelyen olyan legyen, hogy az ellenség ne vegye észre.

Gyors mozdulatokat ne végezzen, a mozgást a fedezéken kívül általában kerülje. Kényelmetlen testtartás fárasztó és nyugtalanító.

Papírokkal és távcsővel rejtetten dolgozzon. Tüzet csak közvetlen veszély esetén és parancsra nyithat.

A terep megfigyelésének alapjai. Jegyezze meg a terep beosztását:

• előtér;
• középtér;
• háttér;

A figyelést szemmel, rendszeresen végezze. Gyanús helyeket jobban figyelje meg. Sokáig ne nézzen egy pontra.

Különösen figyelje meg a rejtőzésre, fedezésre alkalmas helyeket. A változásoknak nagy figyelmet szenteljen.

A tárgy körvonala jobban felismerhető, ha felváltva, más közelben levő pontokra is figyelünk.

Figyelési módok:

Pontfigyelést akkor kell alkalmazni, ha egy meghatározott – korábban már felfedett – objektumot (célt) folyamatosan figyelemmel kísérünk, abból a célból, hogy helyé­ben, állapotában, tevékenységében beállott változásokat azonnal észlelni tudjuk.

A figyelő a részére meghatározott figyelési sávon belül az ellenség tevékenységét -a terep jellegétől függően – megfigyelheti lépcsőzetesen, vagy sugárszerűen.

Lépcsőzetesen kell folytatni a figyelést akkor, ha a terep a figyelési sávban kereszt­irányban átszeldelt.

A sugárszerű figyelés módszerét akkor kell alkalmazni, amikora figyelési sáv függő­leges (hossz-) irányban átszeldelt. Ilyenkor jobbról-balra haladva kell a figyelést végre­hajtani.

A figyelő a célokat, objektumokat általában áruló jelük alapján deríti fel. A különböző tüzelőállások, lövész- és közlekedőárkok áruló jelei:

• a mellvéd kiemelkedése a talajból és rajta a növényzet elsárgul;
• a lőrések előtt a növényzet leég, télen a hó fekete színt kap;

• az árkok vonalvezetése a terepből kiemelkedik, kontúrja sötétebb színű mint a környező terep;
• a tűzfegyverek helyét – ezáltal ezek tüzelőállásait is – nappal kékes szintű torkolat-füstjük, éjszaka vöröses torkolat-lángjuk árulja el.

Parancsnoki figyelőpontok, harcállás- és egyéb vezetési pontok áruló jelei:

• több irányból kitaposott ösvények, gyalogutak;
• érkező, távozó katonák;
• távbeszélő vezetékek nyomvonala;
• parancsnoki gépkocsik, motorkerékpárok, hírvivők, összekötő tisztek mozgása;
• helikopterek le- és felszállása. 196

Gép- és harcjármű oszlopok áruló jelei:

• erős motorzúgás, lánctalpak csörgése;
• felszálló porfelhő, amely nyomon követhető az oszlop haladási irányába;
• felázott laza talajon a motorok felpörgetésének hangja és fűstfelhője.

Különböző akadályok (műszaki zárak) áruló jelei:

• a telepített aknák felett a növényzet elsárgul;
• drótakadályok alatt a növényzet sötétebb színűvé válik.

Éjszaka a figyelést, füleléssel kell kiegészíteni, amelyhez a katonának ismerni kell a különböző hangok hallhatóságának távolságát:

• emberi beszéd 100-200 m-ig;
• cölöpök, karók földbeverése: – kézi erővel 300 m-ig;

– gépi erővel 500 m-ig;

• helytelenül rögzített felszerelés

(kulacs, fegyver) csörgése                                  300 m-ig;

• favágás                                                                300 m-ig;
• kidöntött fa lezuhanása                                         800 m-ig;
• egyes lövés                                                        3000 m-ig;

A figyelő a célokat, objektumokat általában áruló jelük alapján deríti fel. A különböző tüzelőállások, lövész- és közlekedőárkok áruló jelei:

• a mellvéd kiemelkedése a talajból és rajta a növényzet elsárgul;
• a lőrések előtt a növényzet leég, télen a hó fekete színt kap;

• az árkok vonalvezetése a terepből kiemelkedik, kontúrja sötétebb színű mint a környező terep;
• a tűzfegyverek helyét – ezáltal ezek tüzelőállásait is – nappal kékes szintű torkolat-füstjük, éjszaka vöröses torkolat-lángjuk árulja el.

Parancsnoki figyelőpontok, harcállás- és egyéb vezetési pontok áruló jelei:

• több irányból kitaposott ösvények, gyalogutak;
• érkező, távozó katonák;
• távbeszélő vezetékek nyomvonala;
• parancsnoki gépkocsik, motorkerékpárok, hírvivők, összekötő tisztek mozgása;
• helikopterek le- és felszállása. 196

Gép- és harcjármű oszlopok áruló jelei:

• erős motorzúgás, lánctalpak csörgése;
• felszálló porfelhő, amely nyomon követhető az oszlop haladási irányába;
• felázott laza talajon a motorok felpörgetésének hangja és fűstfelhője.

Különböző akadályok (műszaki zárak) áruló jelei:

• a telepített aknák felett a növényzet elsárgul;
• drótakadályok alatt a növényzet sötétebb színűvé válik.

Éjszaka a figyelést, füleléssel kell kiegészíteni, amelyhez a katonának ismerni kell a különböző hangok hallhatóságának távolságát:

• emberi beszéd 100-200 m-ig;
• cölöpök, karók földbeverése: – kézi erővel 300 m-ig;

– gépi erővel 500 m-ig;

• helytelenül rögzített felszerelés

(kulacs, fegyver) csörgése                                  300 m-ig;

• favágás                                                                300 m-ig;
• kidöntött fa lezuhanása                                         800 m-ig;
• egyes lövés                                                        3000 m-ig;

• sorozatlövés                                                       5000 m-ig;
• gépkocsi zúgás

terepen történő mozgáskor                                  500 m-ig;

• harckocsi zúgás – terepen                                    2000 m-ig;

– műúton                         3-4000 m-ig.

A figyelés eredménycinek rögzítése és jelentése

Ajelentés a figyelés eredményének igaz továbbítása. Tényeken alapuljon és feleljen meg a valóságnak. Legyen rövid, világos és egyértelmű.

A túlzás és hibás jelentés olyan intézkedést válthat ki, amely a csapatnak felesleges veszteséget okoz!

Különböztessük meg a jelentésben pontosan:

• amit a figyelő személyesen megállapított;
• amit vele közöltek;
• amit gyanít.

Ajelentés parancsra vagy önállóan történik. A katona az alegységen belül azonnal jelent elöljárójának vagy szomszédjának.

A figyelő az elrendelt időben, vagy sürgős esetben azonnal jelent. Ajelentés történ­het:

• odakiáltással (szóban),
• jellel, jelzéssel,
• hírvivővel (szóban, írásban, vázlaton),
• technikai eszközzel (távbeszélő, rádió).

A figyelő jelentése tartalmazza:

• a figyelés időpontját;
• a figyelés tárgyát;
• az objektum helyét;
• az objektum magatartását;
• saját további ténykedését.

A figyelés eredményeit, a felderített célok helyét, a megfigyelés időpontját a figyelő figyelési naplóban, vagy figyelési vázlaton rögzíti. A felderített célok helyének és távol­ságának meghatározásához a figyelő a tájékozódási pontok vázlatát alkalmazza.

A rögzített adatokat a meghatározott módon és időben a figyelő köteles jelenteni a kiküldő, a feladatot meghatározó parancsnoknak.

198

A katona mint hírvivő

A katona mint hírvivő felelős ajelentés gyors és pontos továbbításáért. Legyen külö­nösen gyakorlott a

• tájékozódásban;
• a gyors és fedett mozgásban;
• a gyors felfogásban.

Feladatát a következőkkel határozzák meg:

• a jelentést fogadó tartózkodási helye,
• a címzett,
• a jelentés tartalma,
• a hírvivő menetvonala,
• a feladat a jelentés átadása után.

A jelentést jól vésse be; ennél nem a szavak, hanem a tartalom a fontos. Adatokat, neveket többször ismételje, vagy jegyezze fel.

Lehetőség esetén a hírvivő az útvonalakat térképen vagy terepen előre tanulmá­nyozza.

Ha ellenségbe ütközik, térjen ki, csak önvédelemből harcoljon. Fogságba esés ese­tén az írásbeli jelentést semmisítse meg, szükség esetén nyelje le.

Ha sebesülés miatt a jelentést nem tudja továbbítani, más katonákat „Fontos jelen­tés!” felhívással szólítson fel és adja át a jelentést.

Ha ajelentés fenyegető veszélyt tartalmaz, akkor az elöljárónak, akikkel találkozik, jelentse.

Az útközben tapasztaltakat a címzettnek jelentse.

A rendeltetési helyhez (harcálláspont, figyelőpont) közeledve ügyeljen, hogy az ellenség ne figyelhesse meg. A kitaposott utakat kerülje, gépjárművét oldalt, álcázva állítsa meg.

Fontos jelentést vivő hírvivő az elöljárót megbeszélés, parancskiadás közben szakít­sa félbe: „Fontos jelentés!”. Az átadásnál a tartalmat ismételtesse, írásos jelentés átvé­telét igazoltassa és kérdezze meg, hogy visszafelé kell-e jelentést, parancsot vinni.

Köszönöm a figyelmet!