A katona mint figyelő és mint hírvivő

Megosztás:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

A katona mint figyelő

A figyelés felderítési módszer. A harcterületen történteket szemmel vesszük észre. A figyelést a fülelés egészíti ki. A figyelés és fülelés célja az ellenség időbeni felismerése, a meglepés megelőzése és adatszerzés az ellenségről.

A harctevékenység minden fajtájában, továbbá menetek, pihenők alatt, vagy körletben levő alegységek biztosításánál meghatározó szerepe van a jól megszervezett figyelő rendszernek.

A figyelést minden katona minden harcfajtában külön parancs nélkül állandóan végzi. A katona mint figyelő külön feladatot is kaphat. A figyelőként kijelölt katona feladatai lehetnek:

  • az ellenség tevékenységének figyelése;
  • a szomszédok helyzetének vagy a parancsnok jelzéseinek figyelése, továbbítása.

Figyelünk szemmel és optikai eszközökkel. A figyelés adjon választ a következő kérdésekre:

  • hol van az ellenség?
  • milyen erős?
  • hol vannak a vezetési pontok?
  • hol vannak a nehézfegyverek?
  • hol vannak az akadályok?
  • milyen ténykedést végez?

Különösen fontosak

  • az atom- és vegyi fegyverek alkalmazási jelei (pl. a csapatok visszahúzódnak);
  • ismeretlen harci technika;
  • az ellenség első felbukkanása;
  • az ellenség harckocsijai;
  • az ellenség felderítő erői;
  • beásási munkálatok;
  • az ellenség helyzetének hirtelen változása.

A harcfeladat mellett a katona figyelési feladatot is kaphat. Ehhez meghatározzuk:

  • a figyelés helyét és annak műszaki kiépítését;
  • a figyelés irányát, szektorát, vagy objektumát;
  • a tájékozódási pontokat és azok távolságát;
  • különösen figyelendő terepszakaszokat vagy irányokat;
  • a jelentés összeköttetés rendjét;
  • a figyelőhely elfoglalásának útvonalát;
  • a magatartást ellenség közeledtekor;
  • a figyelés kezdetét és befejezését.

A figyelő elsősorban a figyelési feladatot teljesíti. Az ellenséggel csak akkor harcol, ha közvetlen veszély fenyegeti.

A figyelőhely kiválasztása

A figyelőhely kiválasztásánál, berendezésénél és álcázásánál a katona vegye figyelembe, hogy az biztosítsa;

  • az ellenségre és a terepre való jó rálátást;
  • a figyelőhely jó álcázását;
  • a megfelelő védelmet az ellenség tüzével szemben;
  • az összeköttetést (a figyelőhely legyen fedetten megközelíthető).

A figyelő mindig úgy helyezkedjen el, hogy ne rajzolódjon ki körvonala a háttérben, használjon ki minden természetes és mesterséges tereptárgyat.

Erdőben a katona a figyelőhelyet fákon válassza meg. Erre a legalkalmasabb az erdőszéltől 50-100 méterre, esetleg magaslati helyen levő fa, amelynek sűrű lombkoronája van. Télen csak tűlevelű fák alkalmasak figyelőhely berendezésére.

Bokros-cserjés terepen a figyelőhelyet a bokrok-cserjék mögött, vagy alatt kell ki­választani úgy, hogy a növényzet a kilátást ne zavarja, ugyanakkor tökéletes álcázást biztosítson

Sziklás-köves terepen kerülni kell a terep általános jellegének megbontását. Tilos a kövek összerakásával mesterséges kőrakást létrehozni, mert a kövek eltérő színe áru­lójel lehet.

A figyelőhelyeket ilyen terepen nagyobb sziklák, kövek mögött vagy mel­lett kell kiválasztani.

Igen eredményesen alkalmazható ilyen terepen a mesterséges sziklafigyelő. Az így elkészített figyelőhelyet úgy kell beilleszteni a környezetbe, hogy az attól ne üssön el. 190

A terep, illetve a terepen található különböző mesterséges tereptárgyak jellegének megfelelő mesterséges figyelőhelyeket készíthetünk. Ilyenek lehetnek:

  • temetőben sírhalomnak;
  • kivágott erdő helyén fatönknek;
  • réten szénaboglyának;

–              buckás-homokos terepen fóldhányásnak álcázott figyelőhelyek. Ezeket úgy kell elkészíteni és elhelyezni, hogy a tereptárgyak általános jellegével megegyezzenek

A figyelőhelyet aszerint kell kiválasztani, hogy észrevétlenül elfoglalható és el­hagyható legyen!

A figyelés végrehajtása

A figyelő magatartása a figyelőhelyen olyan legyen, hogy az ellenség ne vegye észre.

Gyors mozdulatokat ne végezzen, a mozgást a fedezéken kívül általában kerülje. Kényelmetlen testtartás fárasztó és nyugtalanító.

Papírokkal és távcsővel rejtetten dolgozzon. Tüzet csak közvetlen veszély esetén és parancsra nyithat.

A terep megfigyelésének alapjai. Jegyezze meg a terep beosztását:

  • előtér;
  • középtér;
  • háttér;

A figyelést szemmel, rendszeresen végezze. Gyanús helyeket jobban figyelje meg. Sokáig ne nézzen egy pontra.

Különösen figyelje meg a rejtőzésre, fedezésre alkalmas helyeket. A változásoknak nagy figyelmet szenteljen.

A tárgy körvonala jobban felismerhető, ha felváltva, más közelben levő pontokra is figyelünk.

 
 

Figyelési módok:

 
 

Pontfigyelést akkor kell alkalmazni, ha egy meghatározott – korábban már felfedett – objektumot (célt) folyamatosan figyelemmel kísérünk, abból a célból, hogy helyé­ben, állapotában, tevékenységében beállott változásokat azonnal észlelni tudjuk.

A figyelő a részére meghatározott figyelési sávon belül az ellenség tevékenységét -a terep jellegétől függően – megfigyelheti lépcsőzetesen, vagy sugárszerűen.

Lépcsőzetesen kell folytatni a figyelést akkor, ha a terep a figyelési sávban kereszt­irányban átszeldelt.

A sugárszerű figyelés módszerét akkor kell alkalmazni, amikora figyelési sáv függő­leges (hossz-) irányban átszeldelt. Ilyenkor jobbról-balra haladva kell a figyelést végre­hajtani.

A figyelő a célokat, objektumokat általában áruló jelük alapján deríti fel. A különböző tüzelőállások, lövész- és közlekedőárkok áruló jelei:

  • a mellvéd kiemelkedése a talajból és rajta a növényzet elsárgul;
  • a lőrések előtt a növényzet leég, télen a hó fekete színt kap;

  • az árkok vonalvezetése a terepből kiemelkedik, kontúrja sötétebb színű mint a környező terep;
  • a tűzfegyverek helyét – ezáltal ezek tüzelőállásait is – nappal kékes szintű torkolat-füstjük, éjszaka vöröses torkolat-lángjuk árulja el.

Parancsnoki figyelőpontok, harcállás- és egyéb vezetési pontok áruló jelei:

  • több irányból kitaposott ösvények, gyalogutak;
  • érkező, távozó katonák;
  • távbeszélő vezetékek nyomvonala;
  • parancsnoki gépkocsik, motorkerékpárok, hírvivők, összekötő tisztek mozgása;
  • helikopterek le- és felszállása. 196

Gép- és harcjármű oszlopok áruló jelei:

  • erős motorzúgás, lánctalpak csörgése;
  • felszálló porfelhő, amely nyomon követhető az oszlop haladási irányába;
  • felázott laza talajon a motorok felpörgetésének hangja és fűstfelhője.

Különböző akadályok (műszaki zárak) áruló jelei:

  • a telepített aknák felett a növényzet elsárgul;
  • drótakadályok alatt a növényzet sötétebb színűvé válik.

Éjszaka a figyelést, füleléssel kell kiegészíteni, amelyhez a katonának ismerni kell a különböző hangok hallhatóságának távolságát:

  • emberi beszéd 100-200 m-ig;
  • cölöpök, karók földbeverése: – kézi erővel 300 m-ig;

– gépi erővel 500 m-ig;

  • helytelenül rögzített felszerelés

(kulacs, fegyver) csörgése                                  300 m-ig;

  • favágás                                                                300 m-ig;
  • kidöntött fa lezuhanása                                         800 m-ig;
  • egyes lövés                                                        3000 m-ig;

A figyelő a célokat, objektumokat általában áruló jelük alapján deríti fel. A különböző tüzelőállások, lövész- és közlekedőárkok áruló jelei:

  • a mellvéd kiemelkedése a talajból és rajta a növényzet elsárgul;
  • a lőrések előtt a növényzet leég, télen a hó fekete színt kap;

  • az árkok vonalvezetése a terepből kiemelkedik, kontúrja sötétebb színű mint a környező terep;
  • a tűzfegyverek helyét – ezáltal ezek tüzelőállásait is – nappal kékes szintű torkolat-füstjük, éjszaka vöröses torkolat-lángjuk árulja el.

Parancsnoki figyelőpontok, harcállás- és egyéb vezetési pontok áruló jelei:

  • több irányból kitaposott ösvények, gyalogutak;
  • érkező, távozó katonák;
  • távbeszélő vezetékek nyomvonala;
  • parancsnoki gépkocsik, motorkerékpárok, hírvivők, összekötő tisztek mozgása;
  • helikopterek le- és felszállása. 196

Gép- és harcjármű oszlopok áruló jelei:

  • erős motorzúgás, lánctalpak csörgése;
  • felszálló porfelhő, amely nyomon követhető az oszlop haladási irányába;
  • felázott laza talajon a motorok felpörgetésének hangja és fűstfelhője.

Különböző akadályok (műszaki zárak) áruló jelei:

  • a telepített aknák felett a növényzet elsárgul;
  • drótakadályok alatt a növényzet sötétebb színűvé válik.

Éjszaka a figyelést, füleléssel kell kiegészíteni, amelyhez a katonának ismerni kell a különböző hangok hallhatóságának távolságát:

  • emberi beszéd 100-200 m-ig;
  • cölöpök, karók földbeverése: – kézi erővel 300 m-ig;

– gépi erővel 500 m-ig;

  • helytelenül rögzített felszerelés

(kulacs, fegyver) csörgése                                  300 m-ig;

  • favágás                                                                300 m-ig;
  • kidöntött fa lezuhanása                                         800 m-ig;
  • egyes lövés                                                        3000 m-ig;

  • sorozatlövés                                                       5000 m-ig;
  • gépkocsi zúgás

terepen történő mozgáskor                                  500 m-ig;

  • harckocsi zúgás – terepen                                    2000 m-ig;

– műúton                         3-4000 m-ig.

A figyelés eredménycinek rögzítése és jelentése

Ajelentés a figyelés eredményének igaz továbbítása. Tényeken alapuljon és feleljen meg a valóságnak. Legyen rövid, világos és egyértelmű.

A túlzás és hibás jelentés olyan intézkedést válthat ki, amely a csapatnak felesleges veszteséget okoz!

Különböztessük meg a jelentésben pontosan:

  • amit a figyelő személyesen megállapított;
  • amit vele közöltek;
  • amit gyanít.

Ajelentés parancsra vagy önállóan történik. A katona az alegységen belül azonnal jelent elöljárójának vagy szomszédjának.

A figyelő az elrendelt időben, vagy sürgős esetben azonnal jelent. Ajelentés történ­het:

  • odakiáltással (szóban),
  • jellel, jelzéssel,
  • hírvivővel (szóban, írásban, vázlaton),
  • technikai eszközzel (távbeszélő, rádió).

A figyelő jelentése tartalmazza:

  • a figyelés időpontját;
  • a figyelés tárgyát;
  • az objektum helyét;
  • az objektum magatartását;
  • saját további ténykedését.

A figyelés eredményeit, a felderített célok helyét, a megfigyelés időpontját a figyelő figyelési naplóban, vagy figyelési vázlaton rögzíti. A felderített célok helyének és távol­ságának meghatározásához a figyelő a tájékozódási pontok vázlatát alkalmazza.

 
 

A rögzített adatokat a meghatározott módon és időben a figyelő köteles jelenteni a kiküldő, a feladatot meghatározó parancsnoknak.

198

A katona mint hírvivő

A katona mint hírvivő felelős ajelentés gyors és pontos továbbításáért. Legyen külö­nösen gyakorlott a

  • tájékozódásban;
  • a gyors és fedett mozgásban;
  • a gyors felfogásban.

Feladatát a következőkkel határozzák meg:

  • a jelentést fogadó tartózkodási helye,
  • a címzett,
  • a jelentés tartalma,
  • a hírvivő menetvonala,
  • a feladat a jelentés átadása után.

A jelentést jól vésse be; ennél nem a szavak, hanem a tartalom a fontos. Adatokat, neveket többször ismételje, vagy jegyezze fel.

Lehetőség esetén a hírvivő az útvonalakat térképen vagy terepen előre tanulmá­nyozza.

Ha ellenségbe ütközik, térjen ki, csak önvédelemből harcoljon. Fogságba esés ese­tén az írásbeli jelentést semmisítse meg, szükség esetén nyelje le.

Ha sebesülés miatt a jelentést nem tudja továbbítani, más katonákat „Fontos jelen­tés!” felhívással szólítson fel és adja át a jelentést.

Ha ajelentés fenyegető veszélyt tartalmaz, akkor az elöljárónak, akikkel találkozik, jelentse.

Az útközben tapasztaltakat a címzettnek jelentse.

A rendeltetési helyhez (harcálláspont, figyelőpont) közeledve ügyeljen, hogy az ellenség ne figyelhesse meg. A kitaposott utakat kerülje, gépjárművét oldalt, álcázva állítsa meg.

Fontos jelentést vivő hírvivő az elöljárót megbeszélés, parancskiadás közben szakít­sa félbe: „Fontos jelentés!”. Az átadásnál a tartalmat ismételtesse, írásos jelentés átvé­telét igazoltassa és kérdezze meg, hogy visszafelé kell-e jelentést, parancsot vinni.

Köszönöm a figyelmet!

Duna-Ipoly Honvéd Hagyományőrző Alakulat átalakult Duna Menti Katonai Hagyományőrző Egyesület-té