AZ ÖSSZFEGYVERNEMI HARCCAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS ISMERETEK, A KATONA KÖTELMEI HARCBAN

Az összfegyvernemi harc jellemzői

A harc a győzelem kivívásának egyetlen eszköze. A velünk szemben álló ellenséget csak élőerejének, technikájának megsemmisítésével és a birtokában levő terület elfoglalásával lehet megtörni és a további harc folytatásáról lemondásra kényszeríteni.

Napjainkban a korszerű harc, összfegyvernemi harc, mivel azt különböző fegyvernemek alegységeivel vívják, együttműködve különféle szakalegységekkel.

A korszerű összfegyvernemi harcot jellemzi: a nagyfokú manőverezés; a harchelyzetek gyors és éles változása; a harccselekmények egyenlőtlen kifejlődése az arcvonalon és a mélységben; a harc nagy térségben történő kibontakozása.

A harcban alkalmazásra kerülnek atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök.

A nagyfokú manőverezés a csapatok teljes gépesítésének és elsősorban az atomfegyver alkalmazásának eredményeként az összefüggő arcvonal hiányának következménye.

Az atomfegyver a pusztító csapásokkal történő nagyfokú manőverezést, a gépesítés pedig az alegységekkel való széles körű manőverezést teszi lehetővé. Az a tény, hogy a védelem támpontszerű, magával hozta a hézagok, nyitott szárnyak megjelenését, ami nagymértékben elősegíti a különböző manőverformák alkalmazását.

A harchelyzet gyors és éles változása az alkalmazott pusztító eszközök hatásának, illetve a csapatok helyváltoztatásának gyorsaságától függ. Az atom- és más tömegpusztító eszköz, de a korszerű hagyományos fegyverek tűzereje is pillanatok alatt megváltoztatja egy adott terepszakaszon a felek helyzetét, így órák, percek, sőt másodpercek alatt változhat a harchelyzet, a csapatok csoportosítása, feladata, harcrendje.

A harccselekmények egyenlőtlen kifejlődése az arcvonalon és a harcrend mélységében azt jelenti, hogy egyes irányokban a csapatok kihasználva az atom- és tűzcsapásokat lendületesen törnek előre; más irányokban viszont, ahol korlátozottabb mértékű volt a pusztító csapások nagysága az előretörés kisebb ütemű; illetve egyes terepszakaszokon az ellenség aktív tevékenységének eredményeként le kell mondani a támadásról, védelemmel kell felszámolni az ellenség csapásait.

A harc nagy térbeli kiterjedése. A korszerű összfegyvernemi harcban alkalmazott nagy hatású pusztító eszközök és a csapatok megnövekedett lehetőségei erősen kiszélesítették a harc térbeli határait.

A korszerű összfegyvernemi harc eddig tárgyalt jellemzőiből egyenesen adódik, hogy ilyen körülmények között lényegesen megnövekszik a személyi állomány és a technika igénybevétele, a különböző anyagok felhasználása.

Az összfegyvernemi harc fajtái

A csapatok harctevékenysége rendkívül sokrétű. A győzelem kivívásához különböző harcászati eljárásokat és tevékenységi módokat kell alkalmazni.

Az összfegyvernemi harcot fajtákra osztjuk. Minden harcfajtának meghatározott célja van, amely a felosztás, osztályozás meghatározó ismérvéül szolgál.

A támadás a fő harctevékenységi fajta. A támadás célja az ellenálló ellenség megsemmisítése, foglyul ejtése, fegyverzetének, harci technikai eszközeinek harcképtelenné tétele, vagy zsákmányul ejtése, az általa megszállt terület meghatározott részének birtokbavétele. A támadó kezében van a kezdeményezés, tágabb lehetősége nyílik a meglepés különböző módjai alkalmazására, a manőverezésre.

A találkozóharc olyan harcfajta, amelyben mindkét fél célját – a támadó ellenség megsemmisítését, meghatározott körletek vagy terepszakasz birtokbavételét, a harctevékenység kifejlesztésének biztosítását – támadással igyekszik megoldani.

A védelem az esetek többségében kikényszerített és időleges harctevékenységi fajta. A védelem célja az elfoglalt terület – terepszakasz, körlet – megtartása, az ellenséges túlerő támadásának visszaverése jelentős veszteség okozás, ezáltal kedvező feltételek megteremtése a támadásba való átmenethez.

A védelemnek is vannak előnyei. A védő fél maga választja meg a harc helyét, a lehető legjobban felhasználva a terep kedvező harcászati és védő tulajdonságait. Műszakilag megfelelő mértékben berendezi a terepet, állásokat, fedezékeket épít ki, akadályrendszereket telepít, manőver utakat, különböző terepszakaszokat készít elő. A védő csapatok szervezett tűzrendszerrel növelik fegyvereik hatásosságát.

Visszavonulást, mint harctevékenységi fajtát, azzal a céllal hajtjuk végre, hogy kivonjuk csapatainkat a túlerejű ellenség csapásai alól és a várható harcfeladat végrehajtásához előnyösebb helyzetet foglaljunk el. A visszavonulás csakis az elöljáró parancsnok parancsára hajtható végre.

Valamennyi harcfajtát különböző terepviszonyok között, más és más év- és napszakban lehet megvívni. A felsorolt viszonyok sajátos jelleget kölcsönöznek a csapatok tevékenységének.

A katona általános kötelességei harcban

Első kötelesség. A harcfeladat teljesítése.

Ehhez:

• parancsnokának parancsait ellentmondás nélkül a legjobb tudása szerint teljesítse;
• ismerje, és értse a saját, a raj (kezelőszemélyzet) és a szakasz feladatát;
• harcban ne hagyja el helyét, harcszerűen mozogjon, pontosan és hatékonyan használja fegyverét;
• állandóan figyelje a harcmezőt, a szomszédokat és a légteret, megfigyeléseit jelentse parancsnokának;
• minden módon és eszközzel semmisítse meg az ellenséget, legyen a harcban bátor, kezdeményező és leleményes.

Második kötelesség. Védje parancsnokát és elvtársait.

Ehhez:

• tartson parancsnokával állandóan összeköttetést (figyelje);
• ha parancsnokát veszély fenyegeti, figyelmeztesse, ha szükséges védje meg élete árán is;
• elvtársaival szorosan működjön együtt, támogassák egymást tűzzel, személyes közreműködéssel.

Harmadik kötelesség. Fegyverzetét és felszerelését tartsa harckész állapotban.

Ehhez:

• tökéletesen ismerje egyéni fegyverét, harceszközét és felszerelését, tudja azokat hozzáértőén alkalmazni, állandóan tartsa őket harckész állapotban;
• ha lőszere felét eltüzelte, jelentse parancsnokának, az elesettektől vegye el a lőszert és kézigránátot.

Negyedik kötelesség. Őrizze meg harci erejét és harcképességét.

Ehhez:

• állandóan tökéletesítse katonai és politikai ismereteit, fejlessze fizikai állóképességét;
• ténykedjen céltudatosan és megfontoltan;
• megállásoknál azonnal rejtőzzön, fedezze magát;
• táplálkozzék és pihenjen a helyzetnek megfelelően.

Ötödik kötelesség. Segítsen magán és a kollektíván.

Ehhez:

• ha alegységétől elmarad, azonnal csatlakozzon a legközelebbi rajhoz, kezelőszemélyzethez és annak kötelékében harcoljon tovább;
• nehéz helyzetekben megfontoltan és körültekintően cselekedjék;
• sebesülés esetén kötözze be sebét és folytassa a harcot. Sebesült gyűjtő-helyre csak parancsnoka engedélyével távozhat. Ez esetben fegyverét és lőszerét vigye magával. Ha sebesülés miatt mozgásképtelenné válik, fegyverét tartsa magánál és fedezék mögött várja be a sebesült vivőket;
• ismerje és az adott helyzetnek megfelelően szakszerűen használja az egyéni védőeszközöket;
• elvtársait nehéz helyzetekben segítse anélkül, hogy a harcfeladat végrehajtását veszélyeztetné.

A katona sebesült kísérés céljából a harcmezőt nem hagyhatja el!

Mozgás a terepen harcban

A mozgás a harc fontos eleme. Lehetővé teszi a tűzharcot, a saját tűz kihasználását, az ellenséges tűz előli kitérést.

A mozgást a harcterületen parancsra, vezényszóra, jelre vagy jelzésre, önállóan vagy rajonként hajtjuk végre.

Mozgás közben a katona fokozottan ki van téve az ellenség figyelésének és tüzének; ezért mindig mérlegelje

• Miért?
• Hová?
• Milyen úton? Hogyan? és
• Mikor végezze a mozgást.

A szükségesség megítélése. Ha a katona önállóan ténykedik, akkor röviden mérlegeli:

Miért szükséges a mozgás?

Döntse el, hogy a mozgást más tevékenység helyettesítheti-e?

A cél megítélése. A katona minden mozgás előtt mérlegelje:

Hová vezessen a mozgás?

Ehhez a leküzdendő távolságtól függően válasszon közbeeső megállásokat, hogy tudjon:

• figyelni,
• tájékozódni,
• lőni,
• összeköttetést felvenni és
• lélegzetvételhez jutni.

A közbeeső megállások és a mozgás célja biztosítsák:

• a tűzharcot a fegyverrel;
• a figyelést és összeköttetést;
• az ellenséges tűzhatás elleni védelmet;
• a fedett megközelítést és elhagyást.

A legrövidebb út nem mindig a legjobb. Kerüljük a nyílt és az áttekinthetetlen helyeket.

A katonával szemben támasztott egyik alapvető követelmény, hogy a különböző feladatok végrehajtása közben egyetlen jelenség, esemény se kerülje el a figyelmét.

Minden helyzetben figyelje az ellenséget, a terepet és életének megóvása érdekében, a terep védő tulajdonságait kihasználva mozogjon előre. Az előremozgás alatt a katona kötelessége, hogy időben eljusson a meghatározott helyre és közben megőrizze erejét, harckészségét.

Harcban a katonáknak a legkülönbözőbb terepen, – sík, dombos, hegyes, erdős, mocsaras – napszakban és időjárási viszonyok között kell mozogni. A terep kihasználása szempontjából továbbá figyelembe kell venni, hogy:

• az ellenségtől távol, ahhoz közel, vagy annak tűzhatása alatt;
• nappal, éjszaka, vagy rossz látási viszonyok között;
• nyílt, fedett terepen történik az előremozgás.

A terepen a domborzat által keletkezett holttereken belüli mozgásnál figyelembe kell venni, hogy a gyalogsági fegyverek pásztázó hatása esetenként a „holttérben” is érvényesül.

A terep, a természetes – vízmosások, árkok, dombok, fatörzsek, sziklák – és a mesterséges – különböző építmények, kőpadkák, kerítések, töltések, vasúti pályatestek -tereptárgyak ismerete, a terep kihasználására való tudatos törekvés biztosítja a katona számára, hogy álcázza és rejtse magát az ellenség légi és földi megfigyelése ellen, illetve védelmet találjon tűzhatásával szemben.

Mozgásmódok terepen

Az előremozgás módja mindenkor függ az ellenség helyzetétől, tűzképességétől és a terep jellegétől. A katona a harcmezőn fegyverét állandóan tüzelésre kész helyzetben tartva mindaddig, amíg a terep és az ellenség tűzfegyverei azt megengedik gyors lépésben vagy futásban mozogjon előre.

A mozgásmód kiválasztása. A terep, az ellenséges tűz és a harcfeladat dönt:

Hogyan mozogjunk?

Milyen – sebességgel, – testtartással?

Sebesség szerint a mozgás lehet:

• óvatos járás,
• rendes lépés,
• gyors lépés,
• futólépés.

A katona óvatosan jár, lopakodik, hogy az ellenséget meglephesse. Ez célszerű lehet:

• felderítésben,
• éjszakai harcban és
• az ellenség mögöttes területén.

A katona rendes lépésben mozog, ha az ellenség behatása és a feladat engedi:

• az arcvonal felé menetben,
• saját mögöttes területen,
• éjszakai menetnél.

A katona gyors lépésben mozog, ha ez kedvező:

• megközelítéskor támadásban;
• az ellenség üldözésekor,
• gyorsított menetben,
• az ellenség mögöttes területén,
• a jelentés továbbításakor.

A katona futólépésben mozog gyors feladatteljesítésnél, a saját tűz kihasználásakor; ha az ellenség tűzhatása elől így kivonhatja magát:

• felderítésben,
• támadásban,
• üldözéskor,
• az ellenség mögöttes területén,
• védelemben (állásváltásnál, árokharcban, stb.),
• biztosítási feladatoknál,
• jelentés továbbításakor.

Testtartás szerint a mozgás lehet:

• egyenes járás
• hajlított járás
• négykézláb-kúszás
• lapos kúszás (oldalkúszás)
• szökellés

Tevékenység a „Harchoz!” vezényszóra

A katona az ellenség tüzére, vagy ha erre parancsot kap, a legközelebbi terepfedezet mögött (ha ilyen nincs, akkor ott ahol van) azonnal fedezze magát, hajtsa végre a „Feküdj!” vagy a „Harchoz!” vezényszó feladatait. Ha a katona előremozgás közben az „Állj!” vezényszót kapja, e vezényszóra is a „Harchoz!” vezényszóra meghatározott helyzetet vegye fel, a következő módon:

• vegye fegyverét „Súlyba” helyzetbe;
• tegyen egy lépést jobb lábával jobbra előre;
• ereszkedjen le bal térdre, tegye bal kezét maga elé a talajra úgy, hogy ujjai jobbra legyenek;
• gyorsan forduljon hasra, lábait könnyedén terpessze lábfejjel kifelé;
• kússzon 1-2 lépést oldalt és készüljön fel tüzeléshez. A tevékenység közben állandóan figyelje a harcmezőt.

További mozgás céljából a katona „Fel!”, „Harchoz előre!” vagy „Fel! Futásban (lépésben) előre!” vezényszóra:

• húzza mindkét kezét a mell vonalába, fegyvere legyen a jobb kezében, ezzel egy időben zárja a lábát;
• gyorsan egyenesítse ki kezét, mellét emelje fel a földről; -jobb (bal) lábát mell magasságig húzza előre;
• gyorsan emelkedjen fel, bal lábbal lépjen előre és folytassa a mozgást.

Minden előremozgás előtt – bármilyen módon is történjen az – a katona figyelje meg a terepet, válassza ki a meghatározott irányba eső legkedvezőbb menetvonalat, értékelje és használja ki a terep védő- és álcázó tulajdonságait.

A szökellés végrehajtása: A szökelléssel történő előremozgásra a katona a következő parancsot kapja. Például: „Kiss honvéd! Irány az egyedül álló fa! Az árok vonaláig szökellés! Előre!”

Erre a vezényszóra a katona:

• biztosítsa fegyverét;
• gyorsan ugorjon fel és
• határozott, lendületes futással haladjon előre 20-40 lépést. A szökellés távolságát a terep, az ellenség tüzének erőssége határozza meg. E távolságon belül a katona önállóan válassza ki azt a legkedvezőbb tereppontot, ahol felveszi a „Harchoz” testhelyzetet, a lefekvés helyétől jobbra vagy balra oldalt kúszik (gurul), hogy az ellenséget megtévessze, figyel a meghatározott irányba, felkészül tűzfeladat végrehajtására, társai mozgásának tűzzel történő biztosítására.

A kúszás végrehajtása: Ha az ellenség tüze, vagy más körülmények együttes hatása nem teszi lehetővé az előremozgást lépésben (futásban), vagy szökellve, a meghatározott terepszakaszt:

• lapos kúszásban,
• négykézláb kúszásban, vagy
• oldalkúszásban kell elfoglalni.

A kúszás távolságát, módját a következő paranccsal határozzák meg a katona részére. Például: „Nagy honvéd! A domb pereméig lapos kúszás (négykézláb, vagy oldalkúszás)! Előre!”

Lapos kúszásnál a katona:

• simuljon teljesen a földhöz;
• jobb kézzel fogja meg fegyvere hord hevederét a felső részén, és fegyverét helyezze a jobb alsó karjára;
• jobb (bal) lábát húzza be és egyidejűleg nyújtsa ki a bal (jobb) kezét a lehetőségekhez képest minél távolabb;
• a behajlított lábával rúgja el magát, mozgassa előre testét és folytassa mozgását ebben a sorrendben.

Négykézláb-kúszásnál a katona:

• térdeljen le és támaszkodjon az alsó karra;

• húzza melle alá a behajlított jobb (bal) lábát, ezzel egyidejűleg bal Jobb) kezét nyújtsa előre;
• mozdítsa testét előre a láb teljes kiegyenesedéséig, majd húzza maga alá a másik behajlított lábát;
• ellentétes kezének előrenyújtásával folytassa tovább a mozgást;
• fegyverét támassza a jobb (bal) alsókarra és a hord hevedert fogja meg felső részénél.

Oldalkúszásnál a katona:

• feküdjön a bal oldalára, húzza előre térdben behajlított bal lábát;

• támaszkodjon bal alkarjára, a jól felhúzott jobb láb sarkával támaszkodjon a földhöz;
• jobb lábát kinyújtva mozgassa előre testét anélkül, hogy bal lába helyzetén változtatna, majd folytassa mozgását ugyanebben a sorrendben;
• fegyverét tartsa jobb kezében a bal láb combjára helyezve.

Az ellenséges fegyverek hatása elleni védelem

A fegyverek hatása megnyilvánulhat lövedékek, harcanyagok és eszközök formájában. A katona csak akkor vonhatja ki magát ezek alól, ha ismeri hatásukat és a védekezés módját.

A legjobb védelem az ellenséges fegyverek hatása ellen:

• saját aktív ellen tevékenység;
• a legjobb terepkihasználás;
• felesleges mozgás elkerülése.

Ez a katonától állandó figyelést és a helyzethez való alkalmazkodást követel. A fegyverhatás az alkalmazott fegyverektől és eszközöktől függ.

A lövészfegyverek hatása és védekezés ellenük

A lövészfegyverek lapos röppályájúak:

• pisztoly,
• puska, és karabély,
• géppisztoly,
• géppuska,
• páncélelhárító gránátvető.

Az utóbbi kivételével a lövészfegyverek lőszere nem robban!

A nem robbanó lövedék átütőerejével hat és élő célokra ölő, vagy sebesítő hatású. Kevéssé ellenálló fedezéket átüthet. Az átütőerő függ a lőszer és a fegyver fajtájától, a becsapódó szögtől, a lőtávolságtól és a fedezék anyagától.

Magatartás a lövészfegyverek tűzhatása alatt

A katona, ha a harcfeladat megengedi, minden fedezést kihasznált és tüzelőállást foglal vagy teljes fedezékbe megy. A legkisebb fedezék is véd, akadályozza az ellenséget a pontos felderítésben, gyengíti a lövedékhatást és eltéríti a röppályától.

Fedezékként felhasználható például:

• vízmosás,
• út árka,
• gránát- és bombatölcsér,
• falmaradvány, rom,
• fatörzs és tönk,
• domb,
• bokor, bozót és sövény,
• kilőtt harci technika.

Az előremozgáshoz az ellenséget le kell fogni. „Szökellj, én tüzelek!” – a bevált módszer. A célzott géppuskatűz elől fedezékszegény terepen nem lehet kitérni; teljes fedezés szükséges – előremozgás a tüzelési szünetben, vagy a géppuska lefogásakor lehetséges.

A tüzérségi tűzhatás és védekezés ellene

A tüzér fegyverek:

• lapos röppályájúak (ágyúk)
• meredek röppályájúak (aknavetők, tarackok).

A lapos röppályájú fegyverekkel általában közvetlenül a célra irányoznak. A tüzelőállás és a lövés megfigyelhető. Tűzhatásuk talaj kiemelkedések és fedezékek mögött (holttérben) nem érvényesül.

A meredek röppályájú fegyverekkel közvetett módon irányoznak. A tüzelőállás és a lövés nem mindig figyelhető meg, mégis a fedezékek, dombok mögötti célok ezekkel megsemmisíthetők. A tüzérségi fegyverek lőszere többnyire robbanó, fedett és fedetlen célok ellen alkalmazzuk őket és:

• repeszekkel,
• légnyomással,
• a robbanás hangjával hatnak.

A lövedéket többnyire csapódó gyújtó késleltetéssel, vagy anélkül robbantja. A megsemmisítő körzet az űrmérettől függ:

• 100 mm-ig 25 méterig,
• 100 mm felett 50 méterig.

Legnagyobb hatás telitalálat esetén van. Ez ellen csak erős fedezék véd. A repeszhatás ellen a földhányás, fal, fa és más anyag is védelmet nyújt.

Magatartás a tüzérségi tűzben

Lehetőleg a holtteret kell kihasználni. Egyébként – a magatartás hasonló, mint a lövészfegyverek esetében.

Meredek röppályájú fegyverekkel belőtt területen át kell futni, – ha a feladat megengedi – meg kell kerülni.

Frissen keletkezett tölcséreket lélegzetvételnyi fedezésre kell felhasználni. Röppálya zaj és becsapódás esetén minden fedezési lehetőség, még a kis földhányások is védenek a repeszek ellen.

A robbanás után folytatni kell a mozgást!

Repülőbombák és fedélzeti fegyverek hatása és védekezés ellenük:

A bombavetés történhet:

• egyesével egyes célokra;
• sorozatban terjedelmes célokra;
• szőnyegben felületi célokra.

Lehetnek romboló-, repesz-, gyújtó-, vegyi- és atombombák. Hatásuk hasonlít a lövedékekéhez.

A fedélzeti fegyverekkel mélyrepülésben jármű- és menetoszlopokra, támadó harcrendekre és állásokra, sor- és felületcélokra, de egyes célokra is (pl.: lövegkezelők) tüzelnek.

Magatartás bombázás esetén és fedélzeti fegyverek tüzében

A védekezés legjobb feltétele a figyelési és álcázási rendszabályok betartása és a szükségtelen mozgás elkerülése. Különösen a gépjárművezőteknél.

A járműveken szállított katonák az oszlopot vagy a harcrendet ért légitámadás esetén szálljanak járműről és menjenek fedezékbe, ha nincsenek kijelölve a repülők elleni harcra. Parancsra az oszlop folytathatja is a menetét, ekkor növelni kell a sebességet és a távközöket.

Fedélzeti fegyver tüze esetén a támadási irányba eső fedezéket kell keresni. A támadási irány változása esetén a fedezéket is változtatni kell!

Az ide-oda szaladgálás életveszélyes!

Kézigránát és akna hatása, védekezés ellenük

Ezek a harceszközök repeszekkel és robbanó erejükkel hatnak. A kézigránát lehet:

• repeszhatású,
• páncélelhárító és
• ködgránát.

A kézigránát nem helyettesíti a lövészfegyvereket, hanem kiegészíti. Alkalmazásuk esetén tehát mindig lövészfegyverekkel is számolni kell.

A repesz–kézigránátot fedezékben és a mögötte levő célok ellen alkalmazzuk, melyek lövészfegyverekkel nem érhetők el, de fedetlen célok ellen is alkalmazhatjuk.

A páncélelhárító kézigránátot páncélozott célok megsemmisítésére alkalmazzuk.

A ködgránát az ellenség vakítását szolgálja.

A kézigránát összpontosított, vagy nyújtott tüzelésként is alkalmazható zárak, tűzfegyverek és harci technika ellen.

Az aknákat egyesével, aknazárként, vagy más zárak megerősítésére alkalmazzuk. Háza lehet fémből, fából, vagy műanyagból, robbanóanyaggal töltik. Néhány aknatípust fémgolyókkal vagy gyújtófolyadékkal töltenek. Ezen kívül vannak atomaknák és vegyi aknák.

Megkülönböztetünk:

• harckocsiaknákat,
• gyalogsági aknákat.

Magatartás kézigránát és akna ellenség általi alkalmazása esetén

Közvetlen harcérintkezésben mindig számolhatunk kézigránát alkalmazásával, de mindenek előtt:

• az ellenség rohamakor;
• saját roham esetén;
• árokharcban;
• helységharcban;
• erdei harcban.

Ellenséges kézigránátdobásnál:

• Meg kell figyelni a kézigránátok röppálya-irányát!
• Repülés és becsapódás esetén fedezés, vagy laposan a földhöz simulás (rohamsisak a becsapódás irányába).
• Ha a kézigránát az árkon (fedezéken) kívül csapódik be, a felé eső árokfalnál fedezzünk.
• Ha a kézigránát betalál az árokba, akkor villámgyors kiugrás és fedezés az árkon

Az ellenség aknásítja az utakat, zárakat, épületeket és a terepet állásai előtt. A robbantás történhet nyomásra, húzásra, kötésre, vagy tehermentesítésre. A harckocsiaknák egyes katonát nem veszélyeztetnek. Mégis célszerű figyelembe venni, hogy vegyes aknamezőt is telepítenek.

Az aknamezőn a műszakiak nyitnak átjárókat. Az átjárók jelölése nem léphető át.

A nyomról való eltérés az egyén, de az elvtársai számára is életveszélyes!

Viszonylag biztosak a harckocsi- és gyalogsági aknáktól a friss harckocsi- és járműnyomok. Fedezékül az aknamezőben a friss tölcsérek használhatók.

Köszönöm a figyelmet!