1943 Január 12.-én hajnalban -38°c fokban elindult egy szovjet támadás, amely bár egy felderítő támadásának indult, időközben teljes erejűvé nőtt, hiszen látták az összeomló magyar arcvonalat.
Bár a magyar honvédek hősies, önfeláldozó ellenállást tanúsítottak, ennek ellenére az áttörés először Urivnál sikerült, majd a többi hídfő is elesett.
A visszavonulás rendezetlenül, teljesen széthullva történt meg.
Mai napig ismeretlen 120.000 magyar honvéd, munkaszolgálatos sorsa, ismeretlen a teljes áldozati lista, ismeretlen az elhunytak, fogságba kerültek száma, és sok esetben azok nevei is.
Volt aki a csatatéren halt hősi halált, volt aki halálra fagyott, akivel az éhinség végzett, volt aki szovjet munkatáborokban halt halált.
A kevés számú, még egészséges hazatérőket regenerálták, és újra hadrendbe szervezték, majd ukrajna területén látták el újabb, megszálló feladatuk.