A környezetvédelem fogalma, szükségessége és tartalma
Az emberi környezet fogalomköre magában foglalja az ember lakni-dolgozni-pihenni funkciójához kapcsolódó környezeti rendszert, melyet természetes és mesterséges elemek alkotnak. Az emberi környezet mindenekelőtt a bioszférát, az élet színterét jelenti.
A természetes környezet alkotó elemei a növény- és állatvilág, a levegő, a víz és a föld.
A mesterséges környezetet az ember fejlődése során végzett tevékenységével, munkaeszközei által alakította ki.
Az emberi tevékenység következtében káros hatások is keletkezhetnek, melyek a környezeti ártalmak és lényegében a bioszférát károsítják. Korunk felgyorsult fejlődése, az egyre modernebb gépek, technológiák alkalmazása, mennyiségi és minőségi értelemben is megnövelte a káros hatásokat.
A természetes életközösségek a fejlődés során évmilliók alatt kialakult rendszer szerint, bizonyos „öntisztuló képességgel” rendelkeznek, amely a rendszerbe került szennyező anyag lebontása, közömbösítése irányába hat. Napjainkban a szennyezések mennyiségi növekedésével, minőségi megváltozásával, továbbá a „környezetidegen” (mü-) anyagok megjelenésével, az öntisztuló képesség már nem tud lépést tartani. A környezeti rendszerek egyensúlya felborul és folytonossága megszakad. Az élőlények és a környezet egymáshoz való viszonyában, az ökológiai rendszerben ugyanis minden, mindennel összefügg és ha a rendszemek akár csak egyik eleme is megváltozik, ez a változás kihat az összes többi összetevőre.
Az emberiség környezetet károsító, pusztító tevékenységére igen sok negatív példát szolgáltat a történelem. Modern korunkban pedig már egész Földünket fenyegeti a környezeti egyensúly megbomlásának veszélye. Az elmúlt évek során például megállapítást nyert, hogy az emberi tevékenység következtében mintegy 200 állatfaj véglegesen kipusztult.
A környezet védelme az ember egészségének, munkaképességének megóvása, a jövő generációinak érdekében történik.
A környezetvédelem célja:
Környezetünk védelme nem passzív megóvást, a jelenlegi állapot konzerválását jelenti, hanem a környezet elemeinek gondos, előrelátó fejlesztését az ember érdekében. A környezetvédelem egyrészt – a népgazdasági terv részeként – összetett társadalmi igény, másrészt magának az emberi munkatevékenységnek lényeges, szerves része. A környezetvédelem legfontosabb feladata az ember komplex védelme, a környezet elemeinek megóvása és fejlesztése által. Elsőbbséget kell biztosítani az ember életét, egészségét, munkavégző képességét közvetlenül veszélyeztető ártalmak felszámolásának.
Az emberi környezet védelmére alkotott 1976. évi II. törvény:
A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 57. §-a kimondja: „A Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg.”
Fentiek megvalósítására készült az 1976. évi II. törvény, a környezetvédelem alaptörvénye, amely öt fejezetből áll. Felsorolja az emberi környezet védelem alatt álló elemeit, megszabja a védelem főbb irányelveit. Megjelöli a környezetvédelem és a népgazdasági tervezés kapcsolatát, valamint ismerteti a törvény megszegőivel szemben alkalmazandó szankciókat. Az embert és környezetét együttesen veszi figyelembe. A törvény szerint: „A Magyar Népköztársaságban az emberi környezet védelme az egész társadalom érdeke és feladata.”
„A környezetvédelem feladata, hogy az emberi környezet megóvását és tervszerű alakítását elősegítse, a környezetre veszélyes szennyeződések, ártalmak és más károsodások okait felismerje, azok megelőzésének, csökkentésének, illetőleg megszüntetésének módját és feltételeit megállapítsa és a társadalom érdekeinek megóvásával érvényre juttassa.”
A környezetvédelem országos feladatainak irányítása, összehangolása, fejlesztése, ellenőrzése – társadalmi súlyának megfelelően – a Minisztertanács feladata. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács (OKTT) a Minisztertanács mellett működik, mint tanácsadó testület. Összehangolja a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, társadalmi szervezetek, a fővárosi és megyei tanácsok környezetvédelmi tevékenységét. Hatáskörébe tartozik a környezetvédelmi célú pénzeszközök fejlesztési elveinek jóváhagyása és a felhasználás ellenőrzése is. A Honvédelmi Minisztériumot az OKTT-ban a Magyar Néphadsereg Környezetvédelmi Tanács elnöke képviseli, aki személy szerint az MN Beruházási és Fenntartási Főnöke.
Környezetvédelem a Magyar Néphadseregben
A Néphadseregre, a többi állami szervhez hasonló feladatok hárulnak a környezet védelmében. A környezetvédelmi munka nem külön feladat, hanem a rendeltetésből adódó tevékenységek szerves része.
A Néphadsereg személyi állományának tevékenysége közben – a társadalom más tagjaihoz hasonlóan – érdeke és kötelessége az emberi környezet megóvása.
A Magyar Néphadsereg környezetvédelmi kötelezettségeit részletesen a 47/1978. (HK 23.) számú HM utasítás határozza meg, amely rögzíti: „A Magyar Néphadsereg valamennyi katonai szervezetének, vállalatának, üzemének és tagjának kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy a néphadsereg tevékenysége során ne befolyásolja hátrányosan az emberi környezet védett tárgyait, az elkerülhetetlen káros hatásokat a lehető legkisebb mértékre csökkentse, a bekövetkezett káros hatást megszüntesse és az eredeti állapotot helyreállítsa, tevékenységének és technikájának fejlesztése során pedig juttassa érvényre a környezetvédelem érdekeit.”
A környezet- és természetvédelmi tevékenység szervezését és irányítását az MN Környezetvédelmi Tanács (MN KvT) végzi. Az MN KvT a Honvédelmi Minisztérium koordináló, véleményező és ellenőrző szerve, amely előkészíti a honvédelmi miniszter környezetvédelemmel kapcsolatos utasításait, környezetvédelmi ügyekben véleményt nyilvánít, tervezi, szervezi, összehangolja és ellenőrzi a Magyar Néphadseregben folyó környezetvédelmi tevékenységet.
Az Mn KvT 5/1979. (HK 36.) számú határozata a Honvédelmi Minisztérium kezelésében levő ingatlanok használóinak és a berendezések üzemeltetőinek környezetvédelmi feladatait, valamint a parancsnoki környezetvédelmi szemlék elveit tartalmazza.
A Magyar Néphadsereg különböző szolgálatainak, személyi állományának a környezetvédelemmel való kapcsolata igen sokrétű. Ennek megfelelően a feladataik is különbözőek. Más-más célkitűzéseket kell megvalósítani a sikeres munka érdekében – a katonai érdekek előterében tartásával – az egyes szolgálatoknak és szakágaknak.
Általános környezetvédelmi feladatok
Az emberi környezet megóvása érdekében az alábbi általános követelmények teljesítésére kell törekedni:
A föld védelme magában foglalja a termőtalaj, az alapkőzet és az ásványvagyon védelmét. Ezek közül elsődlegesek a termő talaj megóvására irányuló feladatok, lehetőleg arra kell törekedni, hogy a különböző kiképzési célokra kisajátított, igénybe vett területekről a foglalkozások, gyakorlatok során ne térjenek le. Ennek érdekében a gyakorlópályákat és az oda vezető utakat az előírt karbantartási, felújítási munkák rendszeres elvégzésével olyan jó állapotban kell fenntartani, hogy azok rendeltetésszerű használata szélsőséges időjárási viszonyok között is biztosítható legyen.
Az állandó és ideiglenes táborhelyeken, gyakorlatok területein, kiképzési bázisokon, a gyakorlati munkából adódóan, illetve az emberi élettevékenységből kifolyólag előforduló talajszennyezést a tevékenység közben és annak befejezése után meg kell szüntetni. Gondoskodni kell a visszamaradt szemét, szerves hulladék eltakarításáról és megsemmisítéséről. A foglalkozások helyének periodikus váltásával meg lehet akadályozni, hogy a talaj a tevékenység területén jóvátehetetlen mértékben károsodjék. Nagy gondot kell fordítani a talaj mérgező- és sugárzó, üzem- és kenőanyaggal történő szennyezésének elkerülésére. A kiképzési célokat szolgáló ideiglenes létesítmények (árok, fedezék stb.) megszüntetésével az eredeti terepviszonyokat helyre kell állítani.
A víz védelme magában foglalja az élővizek (folyók, patakok, egyéb vízfolyások), természetes és mesterséges tavak, vízforrások megóvását. Mivel az élet minden területén megnőtt a vízigény, a katonai tevékenység közben is törekedni kell a vízkészletek mennyiségi minőségi védelmére.
A vizek mennyiségi védelmét szolgálja a takarékos felhasználás. Ilyen megoldás például a re cirkulációs gépjárműmosók létesítése és üzemeltetése. Lehetőség szerint kerülni kell az ivóvíz-minőségű tiszta víz felhasználását a különféle technológiai folyamatokhoz.
A vizek minőségi védelme megvalósítható a szennyvizek szakszerű kezelésével, tisztításával és előírásos elvezetésével, továbbá az élővizek különböző halmazállapotú szennyeződésektől, mérgező- és sugárzó anyagokkal történő fertőzésektől való megóvásával. A különböző vízi létesítmények védőterületeit kiképzési célra igénybe venni nem szabad.
A levegő szennyeződését a különböző összetételű és halmazállapotú anyagok, előírások szerinti mértéket meghaladó jelenléte vagy annak hiánya okozhatja. A tüzelésből származó melléktermékek, szennyezők mellett különösen veszélyesek lehetnek a belsőégésű motorok égéstermékei. A gép- és harcjárművek, egyéb technikai eszközök motorjainak szakműhelyben történő pontos beszabályozásával, szakszerű és rendszeres karbantartásával, továbbá az üzemeltetési módok hozzáértő megválasztásával minimálisra csökkenthető a levegőszennyezés.
A gáz- és füstképző anyagok felhasználásánál azt is szükséges figyelembe venni, hogy a felhasználás helye a legközelebbi lakott helytől, védendő mezőgazdasági területtől, a köd, füst stb. terjedésének maximális hatótávolságán kívül legyen.
Az élővilág védelme magában foglalja a szárazföldi és vízinövény- és állatvilág megóvását. Az élővilág az ember természetes környezetének egyik legfontosabb eleme. A növényzet – főleg az erdő – biztosítja a földi élet nélkülözhetetlen alapfeltételét, az oxigént. Bármilyen negatív hatás, amely a növényzettel borított terület – és ezáltal a termelt oxigén mennyiség – károsítására, csökkentésére irányul, káros a környezetre és az emberre egyaránt. Az erdőket és általában a növényzetet helyrehozhatatlanul károsíthatják a tudatosan vagy véletlenül keltett tüzek. Ezért a tűzvédelemre vonatkozó általános szabályokat mindig meg kell tartani. Fokozott tűzveszély időszakában (pl. nagy szárazság idején stb.) a parancsnok kötelessége a tüzet okozó tevékenység korlátozása. Az erdők, facsoportok, erdősávok növényzetén kívül óvni kell a különféle mezőgazdasági növénykultúrákat is.
Az állatvilág nyugalmára, egyedeinek megóvására kiemelt figyelmet kell fordítani. A szárazföldi és a vízi állatvilág, a tápláléklánc fontos és az emberiség jelenlegi étkezési szokásaihoz kapcsolódó nélkülözhetetlen eleme.
A természetes környezet megóvása elképzelhetetlen az állatvilág védelme nélkül.
A táj védelme magában foglalja az adott vidékre jellemző vagy a földtörténet korszakaiban kialakult tájegységek megóvását, azok természetes és mesterséges alkotó elemeivel együtt. Gyakorlatok alkalmával lehetőleg el kell kerülni a védett területek, a kiemelt üdülő- és gyógyhelyek környékét. A tiltott területeket igénybe venni nem szabad.
Ezek a tiltás mérvét illetően az alábbi csoportokba sorolhatók:
A települési környezet védelme az embereket közvetlenül körülvevő természetes, mesterséges környezeti elemek megóvását és egyben az ember védelmét is jelenti. Ide tartozik a zajkeltő tevékenység, a különféle rendeltetésű harci-technikai eszközök által létrehozott rezgések. A kiképzési feladatok végrehajtásánál alkalmazott mérgező és egyéb vegyi anyagok gáz- és füst (köd) alakban felszabaduló termékei, melléktermékei olyan szennyezéseket okozhatnak, melyekből időleges vagy maradandó károsodás keletkezhet. A káros hatások elkerülése érdekében nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a zajok, rezgések adott esetben a megengedhető mértéket ne lépjék túl. A gáz-fűst és ködképző anyagok használatánál a településektől mért biztonsági távolságokat, a szélirány és szélerősség figyelembevételével kell megállapítani.
Különféle eszközök és anyagok alkalmazásával kapcsolatos környezetvédelmi feladatok
A környezetvédelemnek a szakanyagok alkalmazására, felhasználására vonatkozóan sajátos előírásai vannak.
Az üzemanyagok többségét az ásványolaj termékek alkotják. Az utóbbi időben egyre több, szerves anyagból készült szintetikus úton előállított üzemanyag is forgalomba került. Ezek esetenként nagyobb veszélyt jelentenek a környezetre, mint az ásványolaj termékek.
Az üzemanyagokat a környezetre való veszélyességük alapján környezetkárosító, továbbá erősen mérgező anyagok csoportjába soroljuk.
A környezetkárosító („A” csoportú) üzemanyagok a mérgekre vonatkozó fogalommeghatározás szerint nem mérgező termékek
A felsorolt anyagok környezetkárosítók, mert tartós hatásuk vagy nagyobb mennyiségük az élő szervezetek életfolyamatait olyan mértékben megzavarhatják, hogy azok károsodásával vagy pusztulásával kell számolni. Minthogy az üzemanyagok minden területen a káros adagjuknál nagyobb mennyiségben kerülnek szállításra, tárolásra és alkalmazásra, ezért a kezelésükre vonatkozó előírásokat maradéktalanul meg kell tartani. A föld, a víz, a levegő normalizált mértéken felüli szennyezése tilos. Az ásványolaj termékek vízszennyezési határértéke annyira szigorú, hogy csak víztisztító berendezéssel érhető el a normalizált szint. A levegőszennyezés határértékét néhány kivételes alkalmazástól eltekintve, gyakorlatilag nem érjük el.
Az erősen mérgező („B” csoportú) anyagok mérgek. Kezelésüket, tárolásukat és megsemmisítésüket – a környezetvédelmi törvénnyel összhangban – szigorú utasítások, előírások szabályozzák. (Pl. 43/1973. (HK 14.) MNHF számú utasítás).
Ezeket az anyagokat a talajba, vízbe vagy levegőbe juttatni még kis mennyiségben sem szabad, illetve legfeljebb a vonatkozó utasításokban előírt feltételek esetén, például megfelelő hígítással terhelhető velük a környezet.
Az üzemanyagok környezetkárosító hatásának elkerülése érdekében, a rendelkezésre álló eszközökkel meg kell akadályozni az üzemanyagok természetes környezetbe kerülését.
Ennek megfelelően:
Az üzemanyagot kezelő (tároló, szállító, felhasználó) állománnyal szemben támasztott követelmények:
A mérgező, sugárzó és aktív klórt tartalmazó anyagok önmagukban is veszélyt jelentenek nemcsak a felhasználásuk, hanem a tárolásuk, szállításuk – és általában – kezelésük során is.
A környezetet potenciálisan és közvetlenül károsító vegyivédelmi anyagok: a mérgező anyagok, mérgező anyagimitációk, mentesítő anyagok, rádióaktív sugárzó anyagok, köd- és füstképző anyagok, továbbá a tűzkeltő anyagok. A kiképzés különböző mozzanataiban történő alkalmazásnál, tárolás és szállítás közben, valamint a megsemmisítéskor esetleg bekövetkező baleset (szétszóródás) útján kerülhetnek a környezetbe.
A mérgező anyagok és imitációk alkalmazásánál, azok fajtájának, töménységének, hatásmechanizmusának ismeretében kell a környezetvédelmi szabályokat érvényesíteni. A talajszennyezést, valamint a harci-technikai eszközök szennyezését és a mentesítését is lehetőleg agyagos, erősen kötött, gyér növényzetű területen kell végrehajtani.
Az ilyen terület körülhatárolásánál arra is figyelni kell, hogy a mérgező anyag vagy imitáció, illetve azzal szennyezett mentesítő folyadék élővízbe közvetlenül ne kerülhessen.
Számításba kell venni, különösen az illanó vegyi anyagok alkalmazásánál, hogy az uralkodó szélirányban lakott település, illetve mezőgazdaságilag művelt terület csak az előírt biztonsági sávon kívül legyen. Nem elhanyagolható kérdés a talajszint magassága sem, mert a talajba szivárgott mérgező anyagot a talajvíz nagy távolságokra is magával sodorhatja. Kerülni kell az 1%-osnál nagyobb meredekségű lejtőkön a mérgező anyagok használatát, mert főleg erősebb esőzések hatására, a talaj lesodrásával ellenőrizhetetlen mértékű szennyezés jöhet létre.
A robbanó és pirotechnikai anyagok felhasználásánál a nagy sebességgel lejátszódó vegyi folyamat során a kémiai energia hőenergiává és mechanikai munkává alakul. Emellett az emberi szervezetre és a környezetre ártalmas mérgező gázok (szénmonoxid, nitrogén oxid stb.) is képződnek. A robbanóanyagok működése közben jelentős hő keletkezik, amely az alkalmazás helyén tüzet okozhat. A repeszhatás és az átmeneti túlnyomás által kialakuló lökéshullám károsítja a környezet tárgyait. A különféle fegyverek, harci technikai eszközök kezelői szempontjából jelentős, hogy a robbanásnál, a hirtelen túlnyomás következtében fellépő hangjelenség impulzusszerűen terheli a hallószerveket és halláskárosodást okozhat.
A robbanó és pirotechnikai anyagok gyakorlati felhasználásánál a fenti hatástényezők ismeretében – lehetőleg – törekedni kell a környezet károsításának megelőzésére, illetve minimálisra csökkentésére.
A katonai tevékenységek során keletkező tűz veszélyeztetheti a személyi állomány életét, megsemmisítheti a csapatok harceszközeit és anyagait, végső fokon veszélyezteti a csapatok harckészültségét, a népgazdasági javakat és jelentős ártalmakat okozhat.
A tűzvédelem biztosítása a különböző szintű parancsnokok feladata.
A katonára az alábbi általános tűzvédelmi magatartási előírások vonatkoznak:
Az elektromos és elektromágneses energia egyre szélesebb körű alkalmazása, különösen a mikrohullámú tartományban jelenthet környezeti ártalmat. A nagy kimenő teljesítményű berendezések (méteres, deciméteres és centiméteres hullámtartományú adóberendezések) üzemeltetésénél különös gonddal ügyelni kell arra, hogy a közelben tartózkodó emberekre, állatokra a nagyfrekvenciás energia hőhatása ne legyen veszélyes.
Ezért az alábbi szabályok megtartása minden esetben kötelező:
A zaj a „civilizációs” környezeti ártalmak egyik fő és növekvő eleme. A hadsereg tevékenységi körében szintén különféle zajokat kelt. A gép- és harcjárművek, különféle gépek, használatuk közben állandó zajforrásnak tekinthetők. A különböző rendeltetésű tűzfegyverek rövid ideig ható igen erős zajjal működnek. Ezért a kiképzés során a zajjal járó, zajt keltő tevékenységek (harcjárműveztetés, lövészet stb.) alkalmával a parancsnokoknak zajvédő eszközökkel védeniük kell önmagukat és beosztottjaikat. Ugyanakkor a lehetőségek figyelembevételével kerülniük kell a káros zajkeltést olyan helyeken, ahol az embert és környezetét, továbbá az élővilág védett egyedeit károsodás érhetné, illetve nyugodt életfeltételeit zavarná.
A hangosság mértékét a terepen végrehajtott tevékenység közben különböző tényezők befolyásolják:
A katonák legfőbb tevékenységi területe a terep
A katona a terepen végzett tevékenység során közvetlenül kerül kapcsolatba az élő és élettelen természet elemeivel. Munkája, cselekedetei mind pozitív, mind negatív irányban hatással vannak környezetére. Ez fokozott felelősséget hárít a parancsnokokra és a beosztottakra egyaránt. Helyes és megalapozott környezetvédelmi szemlélet birtokában a terepen folyó különböző célú, jellegű kiképzés és gyakorlatok során a személyi állomány minden tagja cselekvő, alkotó módon járulhat hozzá környezetünk védelméhez. Ezzel szemben a nem kellő előrelátás, a fegyelmetlenség, az előírások be nem tartása helyrehozhatatlan károk okozója lehet. A környezet és a természet védelme csak úgy biztosítható a fejlett technika békében történő üzemeltetése során, ha minden esetben betartják a vonatkozó rendelkezéseket és utasításokat.
Az állandó elhelyezési körletek (laktanyák, állandó táborhelyek) környezetvédelme az ott elhelyezett katonák fontos feladata. Saját maguk és társaik egészségének megóvása érdekében tartózkodniuk kell minden olyan tevékenységtől, amely a laktanya, az elhelyezési körlet, vagyis a környezet rendjét és állagát károsítja.
Sajátítsák el a bélrend és a külső körlet rendjének fenntartására előírt szabályokat, gyakorlati tennivalókat. Gondosan ügyeljenek, hogy a szemetet, hulladékot csak az arra kijelölt helyre rakják le.
Következetesen tartsák és tartassák be a tisztálkodás és a rend higiénés követelményeit.
A különféle foglalkozások, gyakorlások eredményes végrehajtása szempontjából az állandó elhelyezési körletet (laktanya, különféle telephelyek, műhelyek, karbantartó bázisok) mint ellátó bázist kell számításba venni. Ezeken a helyeken kell elvégezni a kiképzéshez használt technikai eszközök felkészítését, karbantartását, műszaki ellenőrzését és műszeres beszabályozását.
Köszönöm a figyelmet!