1. Lövész tüzelőállások

Megosztás:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Erődítési alapismeretek

Az erődítés a terep előkészítése és berendezése a harc megvívásához.

Célja: A személyi állomány és a harceszközök megóvása az ellenség tüzétől, a csapatok harcának elősegítése; az ellenség tevékenységének akadályozása. Az erődítési munka magába foglalja a tüzelőállások, fedezékek és óvóhelyek építését, álcázásait, erődítési akadályok létesítését, gyűjtőnéven az erődítési építmények létrehozását

Erődítési építménynek nevezzük azokat a mesterséges létesítményeket, melyeket a harctéren építünk a harc célkitűzéseinek elősegítése érdekében. Rendeltetés szerint az erődítési építmény lehet: tüzelőállás, fedezék, óvóhely, figyelő, továbbá hadtáp és egészségügyi létesítmény.

A tüzelőállások lehetnek lövész, harckocsi és lövegállások. Ezek biztosítják a fegyverek hatásos alkalmazását, csökkentik az ellenség földi és légi felderítésének hatékonyságát, továbbá tűzfegyvereinek hatását.

A fedezékek és óvóhelyek a személyi állomány és a harceszközök részére biztosítják az ellenség tüzével szembeni védelmet, a katonák pihenését és védenek a kedvezőtlen időjárás hatásától is.

A figyelőépítmények kedvező körülményeket teremtenek a figyelési feladatok végrehajtásához, biztosítják a folyamatos és rejtett figyelést, továbbá a figyelést végző állomány és a figyelési eszközök védelmét.

A hadtáp építmények leggyakoribb fajtája a segélyhely és az anyagtároló fedezék. A segélyhelyen történik a katonák egészségügyi ellátása, a sérültek elhelyezése. Védelmet nyújtanak az ellenség tüzével és az időjárással szemben. Az anyagtároló fedezékek szükségszerűen biztosítják a harcban nélkülözhetetlen fegyver, lőszer, üzemanyag, élelem és ruházati felszerelések megóvását.

Erődítési sáncszerszámok és jellemzőik

A sáncszerszámok a föld- és a faanyagok kézi megmunkálására alkalmas eszközök. A sáncszerszámok közé tartozik: a gyalogsági ásó, az utászlapát, az utászcsákány, a gyalogsági és ácsbalta, továbbá az erdei fűrész.

A gyalogsági ásó a harcos egyéni felszerelése. Alapvető rendeltetése az önbeásás és a tűz alatt tartott területen szükséges földmunka elvégzése. Ezenkívül használható a kevés földmunkát igénylő feladatoknál – például az aknatelepítésnél – mivel méretei adottak mérőeszközként is. A gyalogsági ásóval óránként maximálisan 0,5 m3 földet lehel kitermelni.

Az utászlapát a legtöbb műszaki feladatnál alkalmazásra kerül, A földi kézi megmunkálásának legfontosabb eszköze. Az ellenség tűzhatásán kívül alkalmazható könnyű és közepes talajok megmunkálására. A vele elérhető teljesítmény – a talajfajoktól függően – 0,75-1,25 m3/óra.

Az utászcsákány rendeltetése a tömör, agyagos, köves és fagyos talaj fellazítása az utászlapáttal végzett földmunka megkönnyítése céljából.

A gyalogsági balta rendeltetése a figyelést és kilövést gátló növényzet eltávolítása, karók, cövekek vágása, rőzseanyag kitermelése, szegek és ácskapcsok beverése és ki­szedése. Szükségszerűen alkalmazható a 10 cm-nél nem nagyobb átmérőjű fák kivágása és darabolására napi egy m3-es teljesítménnyel.

Az erdei fűrészt a fából készülő építmények elemeinek méretre vágásánál és a 20 cm átmérőnél nem vastagabb fák kivágására és darabolására alkalmazzuk.

A sáncszerszámokat – ugyanúgy, mint a fegyverzetet – mindenkor kifogástalan állapotban kell tartani. Ez elérhető a rendeltetésszerű használattal, a rendszeres karbantartással és a javítással.

Az erődítési munkák biztonsági szabályai

Az erődítési munkák döntő többsége a talaj kézi vagy gépi megmunkálásával együtt járó feladat. A hanyagul, hozzá nem értő módon végzett földmunkák közben súlyos balesetek is előfordulhatnak. Elkerülésük érdekében be kell tartani és meg kell követelni az alábbiakat:

  • a föld bármilyen célú megmunkálásánál meg kell vizsgálnia talaj minőségét, nem fenyeget-e a földomlás veszélye. A lapáttal könnyen fejthető homok vagy homokos talajfajták száraz és nedves állapotukban egyaránt bomlékonyak;
  • a föld kitermelésénél alávájni semmilyen talaj fajtáknál nem szabad. A meredek falú árkokat vagy gödröket dúcolás nélkül legfeljebb egy méter mélységig lehet készíteni. Ennél mélyebben ásni csak az oldalfalak dúcolásával vagy rézsűk készítésével szabad;
  • a lövészelemek, lövész- és közlekedőárkok készítésénél a szükséges rézsűket az építmények előírt méreteinek pontos betartásával kell biztosítani;
  • lövészelemekben, lövész-, közlekedő- és óvóárkokban tilos leülni és lefeküdni akkor, ha azok oldalfalai nincsenek burkolva;
  • a kiemelt árkok és gödrök szélére nagyobb tömegű – az oldalfalak beomlását előidézhető – földet rakni nem szabad. A beomlás elkerülése érdekében ugyancsak tilos az árkok vagy gödrök széleinek bármely módon való megterhelése;
  • a föld megmunkálásánál csak kifogástalan eszközökkel szabad dolgozni. A nyelükön lazán rögzített ásóval, lapáttal, csákánnyal stb. dolgozni tilos!;
  • a föld megmunkálását végző személyek között legalább 3 méter távolság legyen.

Lövész tüzelőállások és azok készítése

Az erődítési munkák között leggyakoribb feladat a lövész tüzelőállások építése. A lövész tüzelőállásokhoz tartoznak a lövészelemek, továbbá a lövész- és közlekedőárkok. Ezek az erődítési építmények legegyszerűbb fajtái.

Lövészelemeknek nevezzük a géppisztoly, a golyószóró és géppuska, továbbá a kézi páncélelhárító fegyverek és kezelők részére szolgáló tüzelőállásokat. Rendeltetésük a bennük elhelyezkedő személyek védelme az ellenség tűzhatásától, ezzel egyidejűleg kedvező feltételek és körülmények biztosítása a lövészfegyverek alkalmazásához. A lövészelem lehet lövészteknő, térdelő és álló lövészgödör, továbbá fekvő, térdelő és álló tüzelésre alkalmas egyetemes lőpadka.

A lövészteknő sekély, teknőszerű gödör, melynek az ellenség felőli végén egy félkör alakú mellvéd van készítve. Mélysége 30 cm. szélessége elöl 60, hátul pedig 30 cm. A teknő hossza általában 170 cm, ami a készítő katona magasságától függően több vagy kevesebb is lehet. A mellvéd magassága a lőrésnél 10, az egyéb részein pedig 30 cm. Készítésének normája 30 perc.

A térdelő és álló lövészgödör lényegét tekintve a lövészteknőnek egy kimélyített változata, melyből lehetőség van a térdelő, illetve álló testhelyzetű tüzelésre. A mélyítés együtt tár a nagyobb tömegű föld kitermelésével is, ami lehetővé teszi a mellvéd magasítását. A térdelő lövészgödör elkészítésének normája 70, az állóé pedig 90 perc.

Az egyes katonák részére szolgáló lövészelemek készítése minden harcoló katona személyes feladata, melyre rendszerint az ellenség által tűz alatt tartott terepen kerül sor. Ezért azokat az esetek többségében kézi erővel, illetve gyalogsági ásóval kell kiépíteni. E feladatot az alábbiak szerint kell végrehajtani.

Amikor az alegységek egy elért terepszakaszon védelembe mennek át, az alegységek minden harcosa – külön parancs bevárása nélkül – válassza ki azt a helyet, ahonnan a kilátás és kilövés a legjobban biztosított és haladéktalanul kezdje meg az önbeásást.

Az önbeásás első üteme a lövészteknő készítése. Ennek kiásását az ellenség felé eső végen kell elkezdeni és fokozatosan hátra kúszva a harcos magasságának megfelelő hosszúságban elvégezni. E közben sem szabad megfeledkezni az ellenség megfigyeléséről és az állandó tűz készültségről.

Az ásás befejezése után a kitermelt földből ki kell alakítani a lövészteknő mellvédjét és azt a környező terephez igazodóan álcázni kell. Ha arra idő van, az elkészült lövészteknőt a szükséges mélyítéssel – tovább kell fejleszteni térdelő, majd álló lövészgödörré.

Lövészároknak nevezzük az olyan – egyik vagy mindkét oldalon – mellvéddel rendelkező keskeny árkot, melynek rendeltetése a tüzelés, a figyelés és a rejtett közlekedés biztosítása, továbbá a személyi állomány védelme az ellenség tüzétől és harckocsijainak lerohanásától.

A lövészárok vonalvezetése lehet törtvonalú vagy hullámvonalú. Az árok egyenes szakaszainak hossza 15-20 m. A lövészárok megkövetelt legkisebb mélysége 110 cm. Ez a mélység biztosítja az álló testhelyzetből való tüzelést a lövészfegyverek mindegyikével. Ha azonban elegendő idő áll rendelkezésre, a lövészárkot 150 cm mélységűre kell elkészíteni.

A közlekedőárok köti össze a védelem mélységében egymás mögött kiépített lövészárkokat. Rendeltetésük az élőerő, a lőszer és a harchoz szükséges had-tápanyagok rejtett utánpótlásának, a sebesültek hátraszállításának és az élőerővel való gyors manőverezésnek biztosítása. Az ellenség oldalirányú támadása esetén az alegységek a közlekedőárkokat szállják meg, ezért azoknak biztosítaniuk kell a harc megvívásának feltételeit is, ezért a legfontosabb helyeken a közlekedőárkokat úgy kell építeni és berendezni, mint a lövészárkokat.

A lövész- és közlekedőárkok kiépítésének tájékoztató időnormái a terephez igazodó álcázással együtt a következők:

Egy fm lövészárok kiépítése 1,1 m mélységre 0,8 muo.; 1.5 m mélységre pedig 1.2 muo. Árokásó alkalmazásával a normák felére csökkennek.

A lövész- és közlekedőárkok falát amennyiben idő és megfelelő anyag áll rendelkezésre, burkolni kell. Ennek célja az árok tartósságának növelése és védőképességének fokozása. A burkolás különösen fontosa laza homokos talaj esetén, amelyben az árok falai rövid idő alatt – minden külső beavatkozás nélkül – beomlanak.

Az árkok falainak burkolására használható dorong, palló és deszka. Ha azonban ezek nem állnak rendelkezésre, az árkok falait a helyszínen kitermelhető anyagokkal -rőzsével, náddal, kukorica- és napraforgószárral kell elvégezni.

Óvóárok rendeltetése és építésük

Az óvóárkok a személyi állomány védelmét szolgáló legegyszerűbb építmények, melyeket közvetlenül a tüzelőállások elkészítése után vagy azzal egy időben kell megépíteni. Alaprendeltetésük a védettség fokozása a lövészfegyverek tüzével szemben, továbbá a tüzérségi lövedékek és légi bombák repeszhatásai ellen. A fedett kivitelben készült óvóárkok elsődleges védelmet nyújtanak a repülők fedélzeti fegyvereivel szemben is.

Az óvóárkokat az árokrendszerben levő lövész rajok számára a lövészárokhoz csatlakoztatva az elülső mellvéd alá, a lövegek és harckocsik kezelőszemélyzete részére pedig a fedezék, illetve tüzelőálláshoz kapcsoltan kell kiépíteni. Az ideiglenes körletekben levő vagy kiszolgáló feladatokat ellátó alegységek személyi állománya részére az óvóárkokat önálló építményként kell elkészíteni.

A lövészárkokhoz, illetve kiépített tüzelőállásokhoz vagy fedezékekhez csatlakozó óvóárkokat minden esetben fedett kivitelben kell megépíteni. Az önálló építményként készülő óvóárkok a harchelyzettől, a rendelkezésre álló időtől és anyagtól függően lehetnek nyitottak vagy fedettek.

Az óvóárkokat a raj, illetve kezelőszemélyzet létszámától függően 3-4 méter hosszban és 1,5 m mélységűre kell készíteni. Szélessége alul 0,6 felül pedig 1,0 méter. A födém tartószerkezete készülhet dorongból, rőzsekötegből, melyet párnafák alkalmazása nélkül közvetlenül a talajszinten kell elhelyezni. A tartószerkezetet 30-50 cm vastag talajréteggel kell befedni.

Mind a nyitott, mind a fedett óvóárkok bejáratát lépcsők készítésével kell kialakítani. A fedett árkok bejárati részét pedig a helyszínen található anyagokból készített pajzsokkal kell lezárni. Abban az esetben, ha az óvóárkok laza, omladékony talajban készülnek, az oldalfalaikat a beomlás megakadályozása céljából burkolni kell.

A fedett óvóárok előkészített anyagból történő elkészítéséhez 6 muo.; a nyitott óvóárok elkészítéséhez pedig 4 muo. szükséges.

Köszönöm a figyelmet!

Duna-Ipoly Honvéd Hagyományőrző Alakulat átalakult Duna Menti Katonai Hagyományőrző Egyesület-té